Gyurcsány hátországa

Az új kormányfő nem ijed meg a törvényi határidőktől - gonoszkodhatunk máris. A költségvetés benyújtásával csúsznak, ami a felhozott érv ellenére - az a cél, hogy az előterjesztésre a friss miniszterek is bólinthassanak - sem elegáns megoldás. Igaz, nem először fordul elő ilyen, az efféle határidőkkel lazán szoktak bánni. A Ház meg simán behozhatja a lemaradást, az ülésszakok tervezésekor gondolnak az előre nem látható körülményekre.

Mától tehát megint lesz kormánya a Magyar Köztársaságnak. Érdekes összetételű kabinet ez. Egy olvasat szerint Gyurcsány Ferenc miniszterei kiválasztásakor nagyon is számolt önnön esélyei gyarapításával. A kormányfő ugyanis nem elégszik meg eddigi sikereivel, a pártban is domináns szerepre tör. Ennek jegyében végleg le kell gyűrnie - vagy meg kell "hódítania" - a jelenlegi vezetést, s egyúttal ki kell szélesítenie saját "hátországát". Ez ideig a győr-soproni szocialistákat és Gál J. Zoltánékat leszámítva jószerével nem volt csapata, bár tény: a kongresszuson történtek azt mutatják, sokan csatlakoznának hozzá. Mindennek lehet eredménye, hogy a kormányban háttérbe szorulnak a régi arcok, s jönnek az új, alig ismert párttagok meg a civilek.

Indokolt szólni az SZDSZ-ről is: ősliberálisaikat meglepte, hogy a belső emberüknek számító Csillag Istvánt a párthoz nem kötődő üzletember váltotta a gazdasági tárcánál. Ami nekik fura, az a reálgazdaságnak jó is lehet: Kóka János legalább tudja, mi az, amire a vállalatoknak, vállalkozásoknak szükségük van. Más kérdés, hogyan igazodik majd el a lobbicsoportok között. Azaz: megbirkózik-e a kihívással, miszerint - mint Csillagtól megtudtuk - a GKM-et sokan pénzkiadó automatának tekintik. (GA)