Belpolitika
Eddig is tudtuk, hogy a két szemben álló politikai erő vezérének retorikája sok tekintetben hasonló. A kormányprogram vitájában elhangzott Gyurcsány Ferenc-beszéd komplett bekezdéseit mondhatta volna el Orbán Viktor - állapíthattuk meg a maga idejében. "Magyarország bátor és polgári" - ez a múlt héten jutott eszébe a szocialista-szabad demokrata miniszterelnöknek, mégpedig a december eleji népszavazás eredményéről.
A referendumról és következményeiről mi másmilyen véleményt fogalmaztunk meg korábban, de nem is ez a lényeg. A "polgári" kifejezés használata érdekes, amelynek hangoztatása a 90-es évek közepén-végén az unalomig jellemezte minden egyes Fidesz-politikus minden egyes megszólalását. Ha így megy tovább, előbb-utóbb felbukkanhat a Gyurcsány-szótárban a "merjünk nagyok lenni" szlogen is. A végén Dávid Ibolyának lesz igaza, akitől megtudhattuk: a két nagy párt között nincs különbség, ezért rettentő nagy szükség van az MDF-re.
A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, a választók szerint annyira mégsem fontos, hogy a kis pártok mondják meg a hiteltelenedő óriások helyett, mi az igazság a politikában. (Nincs igazság.) Ha a ciklus közepén eleve jellemző "kiábrándultságot" félretesszük, azt látjuk: míg egy "most vasárnapi" választáson a kicsik elbuknának, addig az MSZP közeledik a Fideszhez. Ám a küzdelem java még hátravan. A miniszterelnök által emlegetett bátorság neki és kormányának hozott ezt-azt a konyhára. Úgy néz ki, ez kell. Kicsit számolni - nem mindegy, hogy a harcosság adott kérdésben több vagy kevesebb polgár számára rokonszenves -, majd vállalni a konfrontációt. Akár a római pápával is. (GA)
