Érdekek és egyeztetések
Csányi Sándor, az OTP Bank - az ország és a térség meghatározó pénzintézete - elnök-vezérigazgatója november-decemberben jó néhányszor hangoztatta: szükség van egy erős munkaadói szervezetre. Az üzletember nyilván olyan alakulatra gondol, amely kellő energiával, hatásfokkal, eredményességgel képes érvényesíteni a gazdaság érdekeit. Bizonyára nem Csányi Sándor az egyetlen, aki tisztában van azzal: ahogyan Európa előttünk járó országaiban, hazánkban is egyre meghatározóbb befolyása lesz a dolgok alakulására a politika és a gazdaság párbeszédének. Ebben a kommunikációban - amelyben most a politika felkészültebbnek látszik - a gazdasági szereplőknek ki kell dolgozniuk saját szempontjaikat, amelyeket egységesen és lendületesen helyes képviselniük. Ehhez kell a szféra egészét átfogó szövetség.
Ilyen azonban - egyesek szerint - pillanatnyilag nincs Magyarországon. Ennek apropóján vetődhetett fel, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) vezetésében kikényszerített átalakulások révén próbálják megalakítani azt. Nem titok: az MGYOSZ december eleji tisztújításának az volt a tétje, hogy érdemi közeledés következik-e be e szervezet, valamint a Demján Sándor ügyvezető elnök irányításával működő Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége között (VOSZ). A kísérlet azonban megbukott: Széles Gábor, az Ikarus elnöke - aki lassan másfél évtizede az MGYOSZ első embere - ügyesebb szervezőnek bizonyult, mint kihívója, a Transelektro-elnök Székely Péter. Így szoros, de egyértelmű győzelme nyomán egy újabb ciklusra a helyén maradhatott.
Kérdés, mi következik a történtekből. Nem vitás, hogy a Székely és támogatói által tervezett MGYOSZ-VOSZ összeolvadás - amely hosszabb távon lett volna esedékes - egyelőre elmarad. Másfelől viszont Széles maga is elismerte, az eddigieknél határozottabb együttműködést is elképzelhetőnek tart, és kész a szövetség egy alelnökét konkrét koordinációs teendőkkel megbízni. Mindazonáltal a szervezetek közös fellépése egyáltalán nem jellemezte az elmúlt éveket. Míg a VOSZ és - például - a gazdasági kamarák közös akciói és nyilatkozatai rendszeresek voltak, addig az MGYOSZ a maga útját járta, bár tartalmilag gyakorta az előbbiekéhez hasonló állásfoglalásokkal. (Persze akadnak, akik azt mondják: nem gond, ha a kormánynak nem egy, hanem sok munkaadói szervezetet kell meggyőznie.)
Az érdekérvényesítés tehát várhatóan az eddig ismert módokon folyatódik. Amelyek súlya tekintetében megoszlanak a vélemények. Sokan mondják, az országos érdekegyeztető, a befektetői vagy a versenyképességi tanács ténykedésénél - közülük az első rendszeresen, tényleges döntésekkel visszaigazolhatóan működő fórum, a másik kettő ellenben csak azért van, hogy legyen - nemegyszer eredményesebbek a kormányzati szereplőkkel folytatott informális konzultációk. ("Sóhivatalból" még egy alakult az idén: a kormányzati kezdeményezésre életre hívott Gazdasági és Szociális Tanács a nyáron ülésezett egyet, ám addig már senki sem jutott el, hogy november-decemberre - ahogyan az első tanácskozáson szó esett róla - ismét öszszehívják.)
Az informális egyeztetésekkel és azok esetleges sikerével természetesen nincs semmi baj. Legfeljebb annyi, hogy ezeken talán inkább az egyedi, mint az "országos" érdekek kerülhetnek előtérbe - és érvényesülhetnek.
