Nem kidobott pénz

Ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb - határozta meg kétezer éve Jézus Krisztus az adakozás legfontosabb alapszabályát. Azon magyar cégek, amelyek egyáltalán részt vesznek bármiféle adományozási tevékenységben, többé-kevésbé meg is felelnek ennek a parancsnak: főleg érzelmi alapon döntenek az adományozásról, a támogatások mértékéről és az adományozott kilétéről is, mint egy mostani felmérésből kiderül. Ha látnak egy jó célt és éppen van pénzük, adnak. És erkölcsileg kétségkívül így a helyes.

Vannak azonban előnyei a tervezett, "üzemszerű" adakozásnak is. A legzseniálisabb csapatépítő tréningnél is többet jelenthet a jó munkahelyi légkör kialakításában, ha egy cég alkalmazottai együtt visznek például játékadományt egy közeli gyermekotthonba. Amerikában már évtizedek óta elemzik a vállalatok társadalmi felelősségét (ami persze sokkal tágabb, mint az adakozás, beletartozik a termelés környezeti fenntarthatósága vagy az alkalmazottak emberi jogainak tiszteletben tartása is). Alapvető megállapítása a kutatásoknak az, hogy nem kidobott pénz az, amit a cégek társadalmi felelősségérzettől áthatva elköltenek. Sokkal inkább befektetés. Amely bőségesen megtérül a vállalat jobb imázsán, az alkalmazottak motiváltságán, a hatékonyabb erőforrás-felhasználáson keresztül.

A hitelesség azonban kulcsfontosságú e téren is. Hiába ültetnek el a cég alkalmazottjai több száz facsemetét kampányszerűen a jó társadalmi kapcsolatok jegyében az egyik szombaton, ha az év többi napján ugyanazon cég teherautói agyonfüstölik a várost. Csak akkor lesz eredménye az ilyen típusú befektetéseknek, ha valóban tiszteletben tartja azokat az elveket a cég, amelyeket adományaival támogat. Magyarul: ha nem képmutató. Mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". És az alkalmazottai, vevői, üzleti partnerei is.