BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Törököt fogtam, nem ereszt

Az Európai Unió a héten dönt, ad-e dátumot Törökország számára, és ha igen, milyet a csatlakozási folyamat megkezdéséhez. A kérdésben megosztott Európa eközben nem veszi észre, hogy nem arról van szó, hogy Törökország alkalmas lesz-e valaha a tagságra, hanem arról, hogy mi is valójában az az alakulat, amelyet úgy nevezünk, Európai Unió.
2004.12.15., szerda 00:00

Hogy is született meg a mai Európa? A második világháború pusztításai után nem maradt olyan nyugat-európai ország, amely - akár politikailag, akár katonailag - versengő globális hatalom lehetett, az ezt követő hidegháború fenyegetésében pedig a kontinens magjának országai a közös ellenséggel szembeni legjobb védekezést egy stratégiai partnerség keretei között tartották csak megvalósíthatónak. Ekkor, bár tényleges hatalmi potenciálja a két szuperhatalom árnyékában nem nagyon volt, Európa szolgált a szovjet és a nyugati típusú társadalmi és politikai eszmerendszer közti csatározás és egyeztetés színteréül, sőt, az évezredes háborús hatalmi politika feladásával, valamint az ezeregyszáz éves frank-germán ellentét felszámolásával az öreg kontinens, legalábbis annak nyugati magja a kanti "örök béke" állapotba juthatott. Az EU hidegháborús védekező mechanizmusának jó példája a jelenleg is fennálló közös agrárpolitika, amely fő célja mindig is az volt, hogy bármi áron is, de biztosítsa Európa élelmiszer-szükségleteit.

A hidegháború azonban, melynek annak idején az európai közösség előbb informális, majd formális megszületését is köszönhette, elmúlt, a közös ellenség összeomlott, és az addig az Egyesült Államok katonai védőszárnyai alatt prosperáló, befelé forduló uniónak hirtelen nem várt kérdésekre kellett válaszolnia: mit nevezünk Európának, hol húzódnak Európa határai, és tulajdonképpen kik is tartoznak Európába? A szovjet uralom alól felszabaduló, gyors és nem fájdalommentes gazdasági-társadalmi átalakuláson keresztülmenő közép-európai országok történelmi múltjukra hivatkozva azonnal bejelentették tagsági igényüket, amit az öreg Európa még valahogy kezelt is, miközben az unió definíciójára, valós vagy potenciális határának meghatározására nem került sor.

Európa egyik legnagyobb hiányossága, hogy bár minden polgára érez magában valami "európaiságot", nem sikerült meghatározni, mi is az az értékrend, ami lakóit összeköti. Európa kis méretének, népei egymásra utaltságának, valamint jól begyakorlott együttműködésének köszönhetően túlnőtt a nemzeti kereteken, de adminisztratív aktusokon kívül nincs eszköze a nagyobb egység létrehozására. Az eszmerendszer hiánya megütközik abban, hogy Európa mennyire nem tudja kezelni azt a változást, amin az elmúlt tizenöt évben keresztülment, amikor is egy kényszerű elitklubból egy meghatározott szabályok által működtetett bürokratikus hatalommá vált.

Már az első változás, azaz a szovjet függöny mögül kiszabaduló országok befogadása is zűrzavaros volt, amikor a kezdetben szabály alapúnak indult felvételi mechanizmust egy tollvonással felcserélték a tízes blokk politikai megfontolású befogadására. A döntés gyakorlati megvalósításakor derült ki, hogy az nem vihető végbe anélkül, hogy az unió olyan alapvető működési elvei, mint a négy tényező szabad áramlása, valamint a jövedelem nemzetközi újraelosztásának rendszere ne sérülnének. Közben az sem körvonalazódott, hogy az unió miként képzeli el új szerepét a hidegháború helyett az iszlám fundamentalizmus, valamint az USA világuralmi kényszere által meghatározott világban.

Valószínűleg az uniónak pont az hiányzott, hogy a határozottan európai úton haladó Törökország éppen most lépjen fel csatlakozási igénnyel. Törökországgal sok probléma van, leginkább az, hogy nagy, és az uniós átlagnál jóval szegényebb, így elviselhetetlen terheket róna a közös EU-kasszára. Sajnálatos módon az egyébként vallási türelmet prédikáló európai gondolkodás számára nem elhanyagolható az sem, hogy egy túlnyomórészt gyakorló mohamedánok lakta országról van szó, még akkor is, ha a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, illetve a speciális funkciójú hadsereg szigorúan világi, nyugati típusú demokratikus kontroll alatt áll. Harmadik fejfájás, hogy a közel-keleti rendezésben közelről érdekelt, és várhatóan aktív szerepet vállaló Törökország befogadásával az unió hirtelen arra kényszerül, hogy "a népek barátságán" túlmutató, önálló külpolitikai filozófiát fogalmazzon meg, és Kant örök békéjéből visszatérjen a 21. század rideg valóságába. Pedig erre a szimpatikus török ambíciók elutasítása esetén is szüksége lenne.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.