A munka és a tőke közötti választóvonalak elmosódnak. A vállalatok egyre gyakrabban vegyítik a szabványos fizetési megállapodásokat részvényopciók megadásával. Az amerikai munkaügyi hivatal jelentése szerint 2003-ban a 100 főnél többet foglalkoztató vállalatok dolgozóinak 14 százaléka birtokolt részvényopciót. Az ilyen egyezmények száma növekszik.
A probléma abban áll, hogy a dolgozók többsége nem érti, miként kell az opciókat és a részvényeket értékelni. Egy tanulmányban a Massachusetts Institute of Technology két professzora azt sugallta, hogy a menedzsment akkor ad opciókat a dolgozóknak, ha azok túl optimisták a cég papírjainak várható jegyzését illetően. Így a vezetők túlértékelt részvényekkel helyettesítik a tényleges fizetést.
A szakszervezetek természetes partnerként működhetnének közre az ellenőrzésben, ám ehhez szert kell tenniük a szakértelemre. A részvényopciót is tartalmazó bérmegállapodásoknak nem szabad útját állni. Szavatolni kellene, hogy az ilyen programokat a dolgozók érdekeinek megfelelően irányítsák. A vállalatok, amelyek bátorítják dolgozóikat a részvényopciók megtartásában, vagy őket a cég papírjainak vásárlására buzdítják, nem tesznek mást, mint a kockázatok egy részét áttestálják a foglalkoztatottakra.
A tulajdon megosztása erősítheti a dolgozói morált. Egyúttal létrejöhet a kockázatok egészségtelen koncentrációja, amikor a dolgozónak nemcsak a munkahelye, hanem a vagyoni eszközei is a cég sorsától függenek. Ebben a helyzetben a szakszervezeteknek követniük kell a tulajdonosi programokat, hogy fedezni lehessen a létrejövő kockázatokat.
Ez érvényes más pénzügyi instrumentumokra is. A szakszervezetek régóta büszkélkednek a rögzített nyugdíjakra vonatkozó megállapodásokkal. Ám ugyanezek az érdekvédő szervezetek gyakran híján vannak azoknak a bonyolult pénzügyi ismereteknek, amelyekkel meg lehet ítélni, hogy a vállalat elkülönített-e elég tőkét az ilyen kötelezettségek évtizedekkel későbbi teljesítésére. Az USA-ban a szakszervezetek alkalmatlansága hozzájárult, hogy a Studebaker Corporation nyugdíjalapja 1963-ban fizetésképtelenséget jelentsen. Erre reagálva a szakszervezetek petíciót nyújtottak be a kongresszushoz, amelynek nyomán 1974-ben létrehozták a munkáltatói nyugdíjak garanciaalapját.
A szakszervezetek nyomására más országokban is megteremtik a magánnyugdíjak védelmét. A legújabb példával Nagy-Britannia szolgál. Az azonban nem világos, hogy ezen alapok működése sikeres lesz-e. A hanyatló részvényjegyzések és az alacsony kamatok világszerte sebezhetővé tették a magánnyugdíjalapokat.
A nyugdíjak megtervezésének komplex folyamatait a szakszervezeteknek nem lenne szabad a kormányokra hagyniuk. A helyi szakszervezeteknek azért kell bekapcsolódniuk, mert az ügyeknek vannak a vállalatok és a dolgozók szempontjából specifikus vonatkozásaik. Ebben az értelemben a szakszervezet funkciója abban áll, hogy az adott dolgozói csoport problémáinak részletes ismeretében ezek megoldásához szakértő módon járuljon hozzá. A mai, komplex pénzügyi gazdaságokban nem olyan egyszerű a dolgozói érdekeket képviselni, mint valaha, amikor a vállalatvezetéssel a torta nagyobb szeletéért kellett megküzdeni. Ahelyett azonban, hogy bonyolult pénzügyi megoldásokon gondolkodnának, Európában - és máshol is - azt látjuk, hogy a szakszervezetek megrekednek a munkahely biztonságáról szóló vitákban. Az elbocsátások megnehezítésével azonban csak illuzórikus nyereséget szereznek tagjaiknak, mert hátráltatják a vállalatok helytállását a versenyben és az új munkahelyek teremtését.
A korszerű pénzügyi elméletek középpontjában az ösztönzők helyes szabályozása áll. A szakszervezeteknek arról kellene a vállalatvezetéssel tárgyalniuk, hogy miként lehet a foglalkoztatottak kockázatait pénzügyi formában kezelni, megadva a megfelelő biztosítékokat az opcióikra és más befektetéseikre, mégpedig a munkahelyek védelme és a cég termelékenységének veszélyeztetése nélkül.
A komplex pénzügyi kapitalizmus velünk marad, és ezzel mindannyiunknak meg kell tanulnunk együtt élni. A szakszervezeti vezetőknek meg kell ismerniük a pénzügyeket, ahelyett hogy azokat ördögi találmányként ítélik el. Ki kell nevelniük azt a szakértő káderállományt, amely egész bonyolultságában képes felfogni a kockázatmenedzselést. A szakszervezeteknek emellett képezniük kell a tagjaikat az egyedi körülményeik pénzügyi rejtelmeinek megértésében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.