Égig érő bankprofitok

Legutóbb az OECD érezte szükségét annak, hogy foglalkozzon a magyarországi hitelintézetek jövedelmezőségével: a szervezet szerint a szektor által produkált 2003-as, kiugró mértékű tőkearányos nyereség piacszerkezeti problémákra utal, és felveti a szabályozási és felügyeleti beavatkozás szükségességét is. Ezek az aggodalmak külső szemlélő számára még megalapozottnak is tűnhetnének, ám ha valaki egy kicsit is ismeri a magyarországi hitelintézeti piac sajátosságait, a nyilvánvalóan meglévő problémák ellenére sem fest ilyen sötét képet a helyzetről.

Az elmúlt két-három év kiugróan jó teljesítményét egy sor makrogazdasági és egyéb eredetű tényező hozta magával, amelyeket a hazai bankoknak egyszerűen csak ki kellett használniuk. Akkor kellene tehát alapvető problémákat keresni a háttérben, ha a szektor nem produkált volna ilyen jó számokat, és nem most, amikor a tőle elvárható módon reagált a körülmények alakulására, ahogyan az piaci körülmények között illik.

A magas jövedelmezőségi mutatók tanulmányozása közben tekintettel kell lenni egy sor önmagában is jelentős körülményre. Arra például, hogy a bankok hitelezési tevékenysége most már lassuló ütemben bár, de évről évre dinamikus mértékben bővül: ennek hátterében pedig egyrészt a gazdaság élénkülése, lakossági oldalon pedig az évek óta halogatott beruházások megvalósítása rejlik. A csaknem négyszázalékos kamatmarzs szintén jól hozzájárul a szektor jövedelemtermelő képességéhez: ezt szintén egy objektív tényező, a jegybanki alapkamat közismert okokból magas szintje tette lehetővé. A lakástámogatási rendszer, azon belül a támogatott kölcsönök megjelenése szintén óriási robbanást hozott a lakossági piacon: bár a feltételek 2003 végétől megszigorodtak, az áthúzódó hatások miatt ezek a hitelek még igen jó hatást tudtak gyakorolni a 2004-es számokra is. Többen hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a bankszektor hatékonysági mutatói folyamatos és látványos javulást mutattak az elmúlt években, ami megint csak hozzájárul a jövedelmezőség bővüléséhez.

Részben az előbb felsorolt tényezők magyarázzák azt is, hogy a 2005-ös esztendő vélhetően nem lesz már olyan sikeres a szektor számára, mint az előző kettő. A jegybanki alapkamat csökkenésével párhuzamosan például számolni kell a kamatmarzs szűkülésével, és vélhetően fennmarad a hitelfelvételi kedv mérséklődése is. Ez utóbbi egyrészt a lakáshitelezés folytatódó gyengélkedésével magyarázható - a Fészekrakó programtól nem vár nagy áttörést a piac -, másrészt a növekvő eladósodottság miatt mérséklődhet az egyéb, fogyasztási hitelek iránti kereslet is. Ráadásul akadnak a piacon más, a bankok szempontjából aggasztó tendenciák: a hitelkihelyezések ugrásszerű növekedésével párhuzamosan romlott a szektor minősítési kötelezettség alá tartozó portfóliójának minősége 2004-ben, és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben változna az irányvonal.

Azt persze senki sem vitathatja, hogy a bankok az utóbbi két évben feltűnően jó eredményeket produkáltak, és ha szerényebb mértékben is, az idén is folytatódik a növekedés, ám azt tudomásul kell venni, hogy a szektor kizárólag piaci eszközökkel - persze jól kihasználva az állami támogatások nyújtotta lehetőségeket is - érte el, amit elért. Majdnem negyven szereplővel ez nem is lehet másként.