A PPP és a gyanú

Ránk, magyarokra gyakorta mondják, gyanakvó nép vagyunk. Nem véletlen, hogy mindig, amikor valami új - legalábbis nálunk annak számító - eszköz, módszer, megoldás merül fel, nyomban párosul mellé a gyanakvás. Így van ez a PPP esetében is.

Mintegy két éve kezdett Magyarország megismerkedni a köz- és a magánszféra azon együttműködési formájával, amelyet másutt évek, évtizedek óta alkalmaznak állami, önkormányzati beruházásoknál, szolgáltatásoknál, amelyekre a közszférának nincs azonnali kapacitása - sem finanszírozási, sem humánerőforrás oldalról. Van, ahol kiválóan beválik e forma (például Nagy-Britanniában, Írországban, Spanyol- vagy Görögországban), másutt (így Német- vagy Franciaországban) csak óvatosan nyúlnak e megoldáshoz. Magyarországon a kilencvenes években ugyan már alkalmazták a PPP bizonyos formáit (ide sorolható az M5-ös sztráda koncessziós megoldása), ám istenigazából csak most kerül a potenciális szereplők, a "köz-" és a magánbefektetők, -szolgáltatók látókörébe a public private partnership mint lehetőség.

Ez az a pillanat, amikor még bármilyenné válhat a magyarországi PPP-gyakorlat. Éppen ezért itt és most érdemes és kell ha nem is gyanakodni, de nagyon körültekintően és óvatosan eljárni.

Nemcsak hogy kívánatos, egyenesen szükséges, hogy a PPP forma Magyarországon egyet jelentsen az átláthatósággal, az ellenőrizhetőséggel, a tiszta üzlettel. Ez egyaránt fontos a közszféra és az üzleti körök számára. Mindkét oldal saját jól felfogott érdeke a kölcsönös összefogás ezen a téren is: ha az umbuldának még a gyanúja sem merül(het) fel, sorra születhetnek a PPP-projektek, amelyek megvalósulásával az állam közelebb kerül a szolgáltató minősítéshez, az üzleti körök pedig folyamatosan újabb és újabb üzleti lehetőséget kaphatnak.

Mindkét félnek komoly szerepe van a gyanakvásmentes légkör kialakításában: az államnak kutya kötelessége a kiskapukat szorosan lelakatoló jogszabályi feltételeket teremteni, az üzleti köröknek pedig olyan morális, etikus környezetet kialakítani, amely kiveti magából a tisztességtelenül próbálkozókat.

Mindezzel mi, mezei polgárok is jól járunk, több és jobb szolgáltatást kapunk az államtól. Igaz, magunkat ismerve félő, hogy akkor kezdünk majd el igazán gyanakodni.