Homályos egészségügyi jövőkép

Közel egy hete társadalmi rangra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül találgat az ország az egészségügyet érintő változásokról. Nem csoda, ez az ágazat mindenkit érint. De mit is mondott a kormányfő?

Kiállt a biztosítási jogon járó egészségügyi ellátás megteremtése mellett. Úgy fogalmazott: rendezni kell az emberek biztosítási jogviszonyát, fontos, hogy mindenki pontosan tudja, az általa fizetett járulék fejében milyen egészségügyi szolgáltatásra számíthat. Jelenleg ez nem világos, sőt, járulékfizetés nélkül is mindenkinek van az egészségügyi ellátások igénybevételére jogosító taj-kártyája.

Az ellenzék azonnal védelmébe vette a nyugdíjasokat, mondván: remélik, hogy Gyurcsány nem akarja megszüntetni egészségügyi ellátásuk ingyenességét. Szó sincs erről, jött a kormánypárti riposzt, hozzátéve: el kell gondolkodni, hogy a hárommillió nyugdíjas ellátásáért a nyugdíjbiztosító egy forintot sem fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. (Nem is olyan régen, az úgynevezett keresztfinanszírozási rendszerben fizetett.) Így aztán az OEP 3,8 millió ember után beszedett járulékból fizeti az ország tízmillió lakosának egészségügyi ellátását.

A kormánypárti politikusok szerint nem az a cél, hogy bárki is kimaradjon az egészségügyi ellátásból, hanem az, hogy járulékfizetésre szorítsák a feketegazdaságban dolgozó fizetőképes embereket. Nyolcszázezer körülire taksálják a tb-járulék fizetése alól kibújókat, akik igénybe veszik az OEP által finanszírozott egészségügyi ellátást, ám százmilliárd forintnál többel kurtítják meg a közös tb-kasszát.

S noha a járulékbeszedés több éve a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt ténykedő APEH dolga, az egészségügyi tárca és az OEP közös ellenőrzésével derítenék ki a potyázókat. Ám nyitott a kérdés: milyen eszközzel sikerülhet az akció?

Egyéb aggályokat is felszínre hozott a kormányfői beszéd. A biztosítási alap forrásbővítése mellett hangsúlyos volt a gyógyítás igénybevételének lehetősége is. Ám sokféleképpen magyarázzák a Gyurcsány által vázolt háromszintű ellátás lényegét. Vannak, akik a mondatok között a több-biztosítós modell koncepcióját vélték felfedezni. Mások úgy értékelik - s ez állhat közelebb a kormányfő szándékához -, hogy a jövőben is megmarad a szolidaritáselvű társadalombiztosító, ám az átlagtól eltérő igényekért vagy készpénzben, vagy kiegészítő biztosítások révén külön kell fizetni.

A jövőbeli első egészségügyi csomag szolgáltatásai - állami garanciával - mindenkit megilletnek. Ezek az anya- és csecsemővédelem, a közegészségügyi, a járványügyi ellátás, a kötelező védőoltás, a mentés, a sürgősségi és más alapvető egészségügyi ellátás.

A második csomagból a járulékot fizetők részesülnének, ők valamennyi, az alap- és szakrendelői, valamint a kórházakban kapható átlagos szolgáltatást megkapnák.

A harmadik szintű csomag tartalma - amely önrészfizetéssel járna - csak körvonalazódik. Közte lehetne a baleseti ellátás, az ápolás. Úgy hírlik, az ellátási területen kívül igényelt szakrendelői, kórházi ellátásért mindenképpen fizetni kellene. Így szűrnék ki a költséges párhuzamosságokat és a hálapénzt.

A megcélzott iránnyal egyet lehetne érteni. Ám kérdés, hogy a politika szembeszáll-e a szabad intézmény- és orvosválasztáshoz szokott lakossági elvárással. Számol-e a hálapénz kiiktatásában az ellenérdekeltekkel? Ha igen, miként kárpótolná a megalázóan alacsony hivatalos bérért dolgozó orvosok jövedelem vesztését?

Van még egy kényes pont a koncepcióban, ez pedig a kórházak minősítése: hol, milyen gyógykezelést végezhetnek. Az elgondolás betegbarát és költségkímélő, hiszen a beteget kizárólag a szakmai eljárási rendnek megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel bíró intézményben gyógyíthatnák, csak ezekkel kötne finanszírozási szerződést az OEP. Ám így az úgynevezett aktív beteget is fogadó 154 kórház egy része feleslegessé válna. S ugyan szükség lenne rájuk a krónikus betegek és az ápolásra szorulók ellátásában, ám ebben az orvosok és sok esetben az önkormányzatok egy része sem érdekelt.