Kit szorít a kínai ruha?

Elárasztja a világot a kínai textil, miután tavaly megszűntek a távol-keleti gyártókra kivetett importkvóták. A termék olcsó, legyen bármilyen minőségű is, így érthető a kereslet megugrása.

Akár örülhetnénk is, hiszen a közgazdaságtan szerint a világkereskedelem lényege, hogy mindent az termel, akinek komparatív előnye van. Ellenben, ha csak időleges, mesterséges eltérítésről van szó, az hosszabb távon inkább zavart és óriási károkat okoz, amelyet aligha érdemes felvállalni a rövid távú előnyökért.

A liberalizáció igazi vesztesei nem a gazdag országok, hiszen polgáraik most lényegében ugyanazt a terméket kapják olcsóbban. A piacokról kiszoruló fejletlenebb államokban viszont egy ilyen "anomália" hatalmas és igen nehezen kezelhető munkanélküliséget okoz, hiszen a textilágazat jellemzően sok képzetlen munkaerőt szív fel. A tönkremenő gyárakat pedig nem lehet a torzítás megszűntével egyszerűen újraindítani.

Ha figyelembe vesszük, hogy a kínai áruk olcsóságát az ország mesterségesen gyengített valutája, a mostoha munkakörülmények, a nyomott bérek vagy a vámfizetést minimalizáló alulszámlázás adja, aligha számítanánk tartós trendre. Ezeknél a tényezőknél ugyanis megvannak az azokat előbb-utóbb megszüntető folyamatok.

A gond csak az, hogy Kínában ezek nem feltétlenül működnek. A valuta leértékelése ellen többnyire az importálók és a versenyző országok szoktak harcolni. Ezúttal azonban az előbbiek szavát a sajátos kínai állami berendezkedés némítja el, az ellenérdekelt államok politikai ereje pedig eddig túlságosan szerény volt a világ legnépesebb országához képest.

A bérek és munkakörülmények kiegyenlítődését elvileg a munkaerő korlátossága eredményezi, ám ez Kínában lényegében korlátlanul áll rendelkezésre. Az alulszámlázást az adóbevételét féltő anyaország szokta felszámolni, csakhogy az okozott kiesés a versenyelőnyhöz képest nem túl nagy.

Így a másutt csak rövid ideig fenntartható torzítás Kínában akár egy egész gazdasági korszakot is jellemezhet. Ennek csak az vethet véget, ha a legnagyobb felvevőpiacot jelentő fejlett országok, ahol a textilipar már rég nem számottevő, saját gazdasági érdekeik ellen dolgozva (!) a sarkukra állnak. Alighanem elhúzódó vitára számíthatunk.