Szerepek és zavarok
Természetesen amikor a költségvetést nagyobb érdeklődés kíséri (például mert a tárca nem képes kontrollálni a folyamatokat), törvényszerű, hogy a kommunikáció aktívabbá válik. Ám amit a magyar pénzügyminisztérium kommunikáció címén végez, jóindulatúan is csak szereptévesztésnek lehet minősíteni. Érdemes néhány közelmúltbeli esetet visszaidézni.
Jellemző tevékenység a nemzetközi szervezetek megállapításaival kapcsolatos, sajátosan értelmezett információszolgáltatás, amely gyakran "beelőzés" formájában ölt testet. Az állásfoglalások előtt néhány nappal rendre megjelennek olyan pénzügyminisztériumi gyorstájékoztatók, melyek közlik, milyen jó véleménnyel van a szervezet a gazdaságpolitikáról. Aztán a hivatalos dokumentum megjelenésekor kiderül, hogy kifejezetten kemény megállapítások szerepelnek benne. Ennek a tevékenységnek a csúcsát az jelentette, amikor az Ecofin ajánlásai (értesüléseink szerint diplomáciai nyomásra) fel sem kerültek a honlapjára a többi országra vonatkozó hasonló dokumentumokkal egy időben. Jött ehelyett viszont egy pénzügyminisztériumi körlevél, amelynek szokatlan módon része volt egy angol nyelvű melléklet is. Az elektronikus dokumentum Ecofin neve és a közzététel időpontja alkalmas volt arra, hogy a címzettek úgy gondolják, az EU pénzügyminisztereinek ajánlását láthatjuk. (Az írás csupán a PM megállapításait tartalmazta. A lapunk által megszerzett Ecofin-dokumentum tartalmát nem tükrözi ez a szöveg.) Más példákat is találhatunk. Míg az OECD tavalyi országértékelésének angol verziója a hagyományoknak megfelelően a fontosabb megállapítások öszszegzésével indult, addig ez a rész a PM fordításában a dokumentum legvégére került. Mivel az összefoglalóban sokkal töményebben szerepeltek a kritikák, nehéz szabadulni a gondolattól: az átszerkesztés célja az, hogy a lényeg elsikkadjon a hosszabb szöveg sok általános megállapítása között.
A kedvezőtlen vélemények megjelenését követő hozzászólások, értelmezések is sajátosak. Ezek általában egy kaptafára készülnek: "a kormány örül, hogy a nemzetközi intézmény is úgy gondolja, folytatni kell a költségvetés konszolidációját" - mondják ilyenkor pénzügyminisztériumi illetékesek, nem zavartatva magukat a ténytől: a nemzetközi intézmény pont azt nehezményezi, hogy ebből semmit nem lát. Így lett győzelmi jelentés a Fitch-leminősítésből és a szigorú megállapításokat tartalmazó legutóbbi két IMF-értékelésből is.
Ezek a jelenségek helyenként a voluntarizmus jegyeit viselik magukon. A PM például felháborodott, amikor egyes médiumok nem átallották az Eurostat által kiadott költségvetési hiánymutatók függelékben közzétett változatát is ismertetni, ahelyett, hogy csak a "helyes" módszertannal készült adatokat mutatták volna be. Mellesleg a függelékben közzétett számok a korábbi évekkel és az előzetes adatokkal összehasonlítható módszertannal készültek, de sajnos ezek (újra) látványos megugrást eredményeztek a tavalyi, tavalyelőtti deficitekben.
A piacmozgató információk közlésének egyik alapszabálya, hogy minden érintettnek ugyanabban az időpontban juttatják el azokat. Az ezzel kapcsolatos gyakorlat is tükrözi a hibás szemléletet. Előfordul, hogy az ugyanazon a piacon mozgó külföldi és belföldi elemzők külön időpontban kapnak tájékoztatást a PM-től, ennek rosszindulatú vélekedések szerint az lehet az oka, hogy a jobban informált hazai szakértők ne külföldi társaik előtt hangoztassák fenntartásaikat. Lapunk három hete csak 10 perccel a kezdés előtt - egy spontán telefonos érdeklődés során - tudta meg, hogy lesz egy stabilitási és növekedési paktumról szóló sajtóbeszélgetés, mert a PM úgy gondolta, hogy "csak azoknak tartják, akik érdeklődnek."
Az összképet tovább rontja, hogy a szakmai közlemények közé politikai üzenetek is becsúsznak. (Csak egy borzasztó cím: "A PM felajánlotta Font Sándornak, tájékozódjon hiteles forrásból - a képviselő eddig nem élt a lehetőséggel.")
A fenti tapasztalatok folyamatosan megütközést keltenek a piaci szereplőkben. A kommunikáció csaknem minden alapszabályával szembemenő gyakorlatnak (is) köszönhetően már rég nyoma sincs a 2004. eleji miniszterváltás utáni, hirtelen támadt bizalomnak, és a PM hitelessége romokban hever.
