Egy kulcs, és más semmi?

Ha hinni lehet a terveknek, a következő években Lengyel- és Csehország is bevezeti az egykulcsos adórendszert. Ezzel tizenegyre bővülne azon kelet-európai országok száma, ahol bevetik ezt a csodafegyvernek tartott eszközt a versenyképesség javítására. Mivel így jóformán az összes közvetlen sors- és versenytársunk áttér erre a megoldásra, és korábban Magyarországon is többször felmerült az ötlet - legutóbb Matolcsy György tett célzást lehetséges alkalmazására -, minden bizonnyal nálunk is ismét napirendre kerül az ügy. Éppen ezért nem árt néhány tévhitet eloszlatni ezzel kapcsolatban.

Való igaz, hogy az egykulcsos adó bevezetése, ha kellően alacsony szinten és érezhető változás mellett történik, növeli az adófizetési hajlandóságot, segít kifehéríteni a gazdaságot, akár a bevételek csökkenése nélkül is. Különösen olyan országokban igaz ez, ahol nagy hagyománya volt az adóelkerülésnek, a trükközéseknek. Talán nem véletlen, hogy - Hongkong kivételével - épp Kelet-Európában nyert teret ez a módszer, ahol a piacgazdaságba bizony magunkkal hoztuk az előző rendszer kiskapuit is.

Az egykulcsos adórendszer alkalmazása kommunikációs szempontból talán jó fogás, aki azonban pusztán ettől várja a gazdaság felvirágzását, az illúziókat kerget. Először is, és talán ez a legfontosabb: az adórendszert a kulcsok egységesítése nélkül is lehet és kell egyszerűsíteni. Másodszor, a feketegazdaság aránya és az átlagos adóterhelés a térségen belül is eltérő, ezért a hatás is más és más lehet. Harmadszor, a befektetőket csak nagyon áttételesen érdekli, hogy munkavállaló jövedelme hány kulccsal adózik, a csekély munkaerő-mobilitás miatt pedig nehezen képzelhető el a dolgozók tömeges átvándorlása az egykulcsos országokba, különösen nem a gazdagabbakból a szegényebbekbe. Végül, ha közelebbről megnézzük, akkor az az egy kulcs is sokszor kettő (a másik nulla), ráadásul a többkulcsos rendszer progresszivitása is lehet csekély, ha a felső kulcs túl alacsony jövedelemszintnél lép be, a tb-járulékok és egyéb terhek pedig tovább árnyalják a képet.

Az egy, vagy több kulcs alkalmazása tehát inkább társadalompolitikai, mint versenyképességi kérdés. Lehet róla vitatkozni, de önmagában ma nem ez a legfontosabb probléma.