Gyurcsány nyomában

Akad elemző, aki így értékeli az aktuális belpolitikai helyzetet: milyen jó, végre nem arról értekezünk, hogyan választják/nem választják köztársasági elnökké Szili Katalint, hanem az van napirenden, milyen lépésekkel jobbítana az ország dolgain a kormány. Kétségtelen: Gyurcsány Ferencnek, mint arról ezen a helyen rendszeresen megemlékezünk, sikerült élre törnie a kommunikációs versenyben. (Az ellenzéken egyelőre nem segít, hogy Orbán Viktor a minap villamossal és HÉV-vel Soroksárra utazott, helyi művészekkel találkozott, majd tárlatvezetésen vett részt.)

Az említett elemzőnek még sincs igaza. A Szili Katalin-féle végtelen - nem is az, másfél hónapon belül befejeződik - történet és a kormányzati ötletrohamok között minőségi különbség egyelőre nem mutatkozik. Magyarán: továbbra sem afölött merengünk, mit tesz a kabinet, hanem azt szálazgatjuk, mit tart fontosnak elmondani a kormány feje. Sorjáznak a heti rendszerességgel elővezetett elképzelések - szombaton a fiatalokról és a kényszervállalkozókról esett szó, ma az egészségügy kerül sorra -, ám az ritkán válik világossá, közülük melyek megvalósítására lehet számítani az idén vagy jövőre. Hároméves és még hosszabb távú programelemek keverednek vidám összevisszaságban. Nem véletlenül. Minél több az ötlet, annál hatékonyabb a kommunikáció. Egyrészt nem hagy teret az ellenfélnek, másrészt illusztrálja: a hatalom aktuális birtokosai mindenbe belevágnak.

Ám a stratégia megbiccenhet. A választásokig még egy év hátravan. Ennyi ideig nem lehet pusztán szóval "jól tartani" a közvéleményt. Tenni is muszáj lesz valamit. Különben a Fidesznek sikerülhet elhitetnie, hogy az egész - duma. (GA)