Magyarnak lenni

Magyarnak lenni most nem sikertörténet. Annyi biztos, az oktatási miniszter nem e napokban kapaszkodott fel pályafutása csúcspontjára. Az érettségibotrány példátlan a maga nemében - volt balhé máskor is, ám ekkora a szakírók publikációi szerint még soha -, Magyar Bálint azonban a jelek szerint megússza. Lehet, meg is érdemli, hiszen asszociációs képessége lenyűgöző. A teljes káosz közepette is tudott például arról beszélni: a diákok kedvezően fogadták az új szemléletű tételsorokat, amelyek megoldásához nem magolni, elemezni kell tudniuk. (A legkedvezőbben nyilván azok, akik nemcsak a kérdéseket, a válaszokat is előre letölthették, kézhez kaphatták - jegyezzük meg tréfásan.)

A miniszter talán azért is maradhat székében, mert nem vagyunk Japánban - ahol a legendabeli közlekedési miniszter önhasfelmetszett, mert egyszer késett a gyorsvonat -, meg azért, mert a kormányfő kommunikációs offenzívájába nem illik bele a menesztése. Különben is: Medgyessy "Come Back" Péter bukása óta tudjuk, a szabad demokrata tárcaelsők kirúgásával óvatosnak kell lenni. Az előző kormányfő csupán Csillag Istvántól óhajtott megszabadulni makacsul, aztán tőle búcsúztak el hirtelen. Alig merjük leírni, mekkorák a különbségek Csillag és Magyar helyi értéke között.

Szóval, elmúlhat ez csendben, miközben a "nagy" bejelentésekkel operáló Gyurcsány Ferenc nyomulásának továbbra sem találja ellenszerét a Fidesz. Az MSZP-SZDSZ-kormány(ok) hároméves teljesítményének szétcincálása végett kezdeményezett parlamenti vitanappal sem mentek semmire. Persze nem kizárt, hogy nem más ez, mint vihar előtti csend. Vagy - tanácstalanság. (GA)