Száz lépés és/vagy reform

Még szerencse, hogy minden történésnek van jó és rossz vonatkozása. Arra gondolok, hogy a száz lépéssel jellemzett gazdaságpolitika meghirdetésére és fokozatos adagolására azután került sor, hogy a rekordsebességgel elkészített adóreform látványosan megbukott. A kormányzat józanságát jelzi az adóreform jegelése, hiszen - ha ez ideig nem lett volna világos - egyértelművé vált, hogy csak olyan adóreformot lehet az adott költségvetési helyzetben elfogadtatni és bevezetni, amely összességében biztosan nem jár a vállalkozások és az adózó polgárok számára érzékelhető tehercsökkenéssel. Az adóterhek átrendezése pedig - azzal együtt, hogy nem orvosolja a költségvetés már-már akutnak tekinthető egyensúlytalanságát - több társadalmi elégedetlenséget gerjeszt, mint amennyire enyhülést jelent. A dolog természete ugyanis olyan, hogy akikre kedvezően hatna, azok kevésbé hálásak, ugyanakkor nagy lenne a felháborodása azoknak, akiket kedvezőtlenül érintene. Költségvetési haszon nélkül pedig a választásokat megelőző évben értelmetlen politikai ellenszenveket gerjeszteni.

A sehova sem vezető adó- vagy az erős ellenállásba ütköző egészségügyi reform további erőltetése helyett talán nagyobb politikai haszonnal kecsegtet a száz lépés kormányzati program meghirdetése. Az eddig bejelentett intézkedések jellege és természete ugyanis olyan, hogy egyrészt találkozik a társadalom - a terhek döntő részét viselő - szélesebb rétegeinek érdekeivel és talán helyeslésével is. Másrészt végrehajtásuk viszonylag egyszerűbbnek látszik: néhány jogszabály módosítása, szigorúbb ellenőrzés és behajtási tevékenység stb. Így a költségvetés is jól jár, és a társadalmi elégedettség is növekszik. Túl szép, hogy igaz legyen.

A társadalom és a gazdaság szinte valamennyi területét érintő száz lépéssel jellemzett kormányzati erőfeszítés leggyengébb pontja éppen a "látszólag egyszerűen megoldható" jellegében van. Ha abból indulunk ki, hogy a kormányzati szándék végső soron a gazdaság fehérítése, az adózási morál javítása és a közteherviselés alapjainak jelentősebb kiszélesítése a társadalmi igazságosság alapján, akkor ez a törekvés tiszteletre méltó, és találkozik a józan többség megítélésével. Ennek társadalmi méretű megvalósíthatósága azonban jóval keményebb falakba ütközik, mint például az adóreform vagy az egészségügy átrendezése. Nemzetközi kitekintésben tapasztalhatjuk, hogy az észak- és a dél-európai országok között évszázados, rögzült eltérés van az adómorálban, az állam és az adózó polgárok, vállalkozások viszonyában. Az adómorál, a szürke- és feketegazdaság arányának társadalmi meghatározottsága a különböző országokban olyan erős és nehezen változtatható, hogy szinte szélmalomharc jellegét ölti az ellene indított küzdelem. Ezért aztán azt várni, hogy az önmagában társadalmilag igazságosabbnak tűnő száz lépéssel a költségvetés bevételei 2005-2006-ban számottevően nőhetnek vagy a kiadások mérséklődhetnek, reménytelen álmodozásnak tűnik. Ami viszont biztosra vehető, hogy a száz lépéssel együtt járó kormányzati intézkedéssorozat pénzügyi kiadásai megnőnek, de egy-két év kitekintésben - ha minden a legnagyobb körültekintéssel valósulna is meg - számottevő többletbevétellel ne számoljunk.

Bár a száz lépés programjának rövid távú hozadéka rendkívül szerény és nagyon bizonytalan, a hosszabb távú szempontok miatt mégis nagyon fontos és nélkülözhetetlen, hogy végre elkezdjük a magyar gazdaság mintegy 25 százalékára becsült szürke- és feketegazdaság kifehérítésének sziszifuszi munkáját.

Megítélésem szerint a teljes részleteiben még nem ismert, de szándékaiban és jellegében körvonalózódó száz lépés programjának sikeres megvalósítása nagyobb eredmény lenne, mint a nálunk lejáratott és kiürült, az egyes területekre vonatkozó reformok. Elsősorban azért, mert a táradalom együttélési szabályait, az állam és az adózok viszonyát, a rögzült társadalmi magatartásokat és reflexiókat próbálja változtatni. Félő azonban, hogy a száz lépés programja nem lesz több, mint kényszerű választási fogás. Ami marad belőle az pedig nem több, mint egy átláthatatlan bürokratikus útvesztő, amely tovább gazdagítja az adóelkerülési taktikák lehetőségeit.