Lejárt a nagy szavak ideje. A kohéziós pénzeket, amelyeket az Európai Unió irányzott elő Magyarország számára, igenis be kell fektetni fejlesztésekbe, ha lehet, maradéktalanul - vallják a szakértők. És miért ne lehetne?! Nos, ebben láthatólag az indokoltnál több ok is szerepet játszhat. Elsősorban a szavak és a tettek közötti különség, amely most már EU-tagként nagyon látszik. Az uniós szabályok és mércék a közösségi támogatások felhasználásánál - bár lehet mondani róluk, hogy nem jók, de - adottak. S lehet változtatni, javítani is rajtuk.

Meg kell tanulni bánni az uniós forrásokkal. Mielőbb és nagyon. A lehangoló kohéziós példák most legfőképpen azt bizonyítják, hogy rendre saját csapdánkba esünk. Már szinte hatálybalépése óta lehet tudni az új közbeszerzési törvényről, hogy bonyolult, betarthatatlan, "EU-sabb az EU-nál" stb. A jogalkotók egyre a jogalkalmazókra mutatgatnak és viszont. Közben pedig csendben módosították a törvényt, majd a módosítottat - uniós direktívákra hivatkozva - tovább módosítják. Egy füst alatt akár meg is történhet végre a csoda, hogy végre kiveszik belőle mindazt, ami miatt nem jó ez a törvény.

Felnagyítva látszódnak a gyenge pontok. A kohéziós pénzek felhasználásának hatékonysága a fejlettség, a civilizáltság és a bölcs előrelátás mércéje is. Panaszkodik az illetékes, nem érti, hogy miért nem értik. Panaszkodnak az ott lakók, hogy miért pont az ő településükön akarnak hulladéklerakót létesíteni, s rendre fellebbeznek, panaszt tesznek vagy megbuktatással fenyegetik a polgármestert. A polgármester pedig óvatos, ki tudja, mit hoznak a következő választások, mit akar majd az új kormány. Az esélyegyenlőség pedig ráteszi minden i-re a pontot: mi az, hogy nem a régen bevált partner nyerte a közbeszerzési eljárást?

Rövidlátás, meggondolatlanság és hozzá nem értés miatt millió eurók, fontos fejlesztések kerülnek veszélybe. Szegényebb lesz az ország, és sajnos elmaradottabb is, mert a fontos posztokon ülő emberek nem tudnak megszabadulni rögeszméiktől. Mert láthatólag még sokan nem látják az együttműködés igazi értékét, s azt, hogy előbbre való a jövő érdeke, mint a jelen konoksága.