Miniválságok Izrael körül

A látszat az, hogy Izraelnek és különösen legfőbb politikai vezetőjének, Ariel Saron kormányfőnek folyamatosan sikerül összetűzésbe kerülni legfontosabb támogatóival, holott csupán következetesen politizál, míg a támogatók maguk hol hasonlóan következetesek, hol kevésbé. Így konkrét együttműködés vagy deklarált szembenállás helyett a fogáskeresés állandósul, amely önmagában még érdekes is lehetne, ha nem az izraeli-palesztin (arab) viszony rendezése relativizálódna általa nap mint nap. A bizonytalanságra minden valószínűség szerint ráerősít, hogy az Európai Unió a közeljövőben leginkább önmagával lesz elfoglalva, vagyis az amúgy sem éles kontúrokkal megrajzolt Közel-Kelet politikája még inkább ad hoc jellegű lesz.

A legutóbbi súrlódást Izrael és az EU között az okozta, hogy uniós diplomaták a múlt héten tárgyalásokat folytattak a Hamász képviselőivel. Az izraeli külügyi szóvivő ezt "a szélsőségesek iránti békülékenységként" értékelte. A Hamász egyfelől katonai szervezet, amely szerepel az USA és az EU terrorszervezeti listáján; másfelől politikai alakulat, s mint ilyen, a legerősebb abban a Gázai övezetben, amelynek kiürítését Izrael augusztusban készül teljessé tenni; harmadrészt annak a Fatahnak az ellenlábasa, amely Mahmúd Abbász palesztin elnök bázisát adja pillanatnyilag. Ezek a súrlódások és ellentétek mind a jövőről szólnak.

Ahogy a jövőről szól Izrael és az USA közötti legfrissebb feszültség. Ezt az okozta, hogy Izrael pilóta nélküli, radarállások megsemmisítésére szolgáló repülőeszközöket adott el Kínának - miközben tudható, hogy Kína annak a Tajvannak a bekebelezésére törekszik, amely iránt az USA biztonsági garanciákat vállalt. (SzH)