A munkaügyi miniszternél lobbizik a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége. A legnagyobb piaci szereplőket tömörítő érdekképviselet saját piacának fehérítését tűzte ki célul, vállalva, hogy ezzel a tagok működése is górcső alá kerül. Tapasztalataik és a statisztika is azt bizonyítja, hogy feketéllik a kölcsönzés. Míg a szövetség úgy tudja, hogy idehaza 275 cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel, addig a Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint ez a szám 505.

Most a munkaügyi kirendeltségeken dolgozók ellenőrzik az engedélyeket, és vonják be azokat, ha nem stimmel valami a kölcsönző cég működése körül. Ugyanezek a munkatársak felelnek egy-egy település foglalkoztatási helyzetéért. A kirendeltségek cinkossá válnak, ha hallgatnak a szabálytalanságokról, ám nem érdekük "megsérteni" a térség munkaerőpiacának urait, nagyfoglalkoztatóit. Az érdekszövetség csak akkor robban fel, ha a szankcionálás átkerül a munkaügyi felügyelőkhöz.

Bár Magyarország foglalkoztatási rátája alatta marad az uniós átlagnak, a kikölcsönzöttek számát tekintve magasabb. Az unióban naponta egymillió ember jut ideiglenes álláshoz, ez a teljes munkaerőpiac egy százaléka. Itthon a kölcsönmunkások aránya a foglalkoztatottakon belül 1,4 százalék. Ha a másik atipikus és rugalmas foglalkoztatást, a távmunkát nézzük - bár a távmunkások kevesebben vannak -, közel nyolcszázmillió forint segíti az idén a foglalkoztatást. Épp ezért érthető, ha a kölcsönzők is kedvezményeket akarnak kicsikarni a kormánytól, amely július végére ígéri az új szabályzók elkészültét. A szövetség például azt szorgalmazza, hogy a foglalkoztatáspolitikai kedvezményeket a kölcsönzöttek után is igénybe lehessen venni.

Becslések szerint néhány év múlva a termelésben 50, a kereskedelemben 20-30, a mobilkommunikáció terén pedig a dolgozók öt százaléka lehet kölcsönzött. Ehhez azonban teljesülnie kell a munkaadók egyre gyakrabban felmerülő igényének teljesülésére, az "életközelibb" munkajogra.

A kormány "most vagy soha" alapon bebizonyíthatja, képes-e olyan módosításokat hozni a jogalkotás során, amely egyszerre fehéríti a munkaerő-kölcsönzést, ám rugalmasságát és így a foglalkoztatásbővülés egyik eszközét nem veszélyezteti.