BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Államadósság-kezelési kockázatok

Szöges ellentétben áll egymással az államadósság növekedésével, az államháztartási hiány mértékével kapcsolatos indulatos, tényeket és összefüggéseket mellőző, a politikusok hozzá nem értéséről tanúskodó vita és az Államadósság-kezelő Központ mindennapi, az államadósság, ezen belül főképp a központi költségvetés adóssága és a minden évben ehhez hozzáadódó államháztartási hiány finanszírozását és refinanszírozását biztosító, magas szakmai színvonalon végzett munkája.
2005.12.15., csütörtök 00:00

A központi költségvetést nézve az ÁKK Rt. egy majdnem 13 ezermilliárd forintos adóssághegyet görget maga előtt, és nemcsak az új hiány finanszírozását szolgáló új kincstárjegy- és kötvénykibocsátások sikeréről kell gondoskodnia, hanem a meglevő adósságot finanszírozó, lejáró papírok megújításáról is. Csak példaképpen: a múlt héten bemutatott 2006-os finanszírozási terv szerint a jövő évben lejáró 5791 milliárd forintnyi állampapírt és a hozzáadódó új hiányt 6622 milliárd forintnyi új forintpapír kibocsátásával kell fedezni, ehhez jön még az adósságfinanszírozás devizában bonyolódó része. Ne felejtsünk el azonban, hogy a forintban kibocsátott állampapírok hozzávetőlegesen egyharmada ugyancsak külföldi befektetőknél van, az adósságkezelés számára eléggé fontos, hogy a lejáró papírokat ők is ismételten magyar állampapírokba fektessék.
Az ÁKK támaszkodhat a jól kiépült és átlátható magyar állampapírpiacra, az elsődleges forgalmazók rendszerére és arra, hogy saját kibocsátási, adósságkezelési aktivitását kinyilvánított benchmarkok mentén végzi. Ezek közül a legfontosabbak:
>> a forint-deviza finanszírozás aránya (68-75, illetve 25-32 százalék)
>> a forintadósság fix és változó kamatozású aránya és
>> a forintadósság átlagos hátralevő futamideje.
2006-ban is a kialakított benchmarkokhoz igazodik a kibocsátási terv, megvalósulása azonban függ attól, mennyire szilárd alapon áll a még parlamenti jóváhagyást igénylő jövő évi költségvetés, és hogyan alakul a főbb devizák és a forint közötti hozamkülönbözet, amely maga is függvénye az MNB és a többi jegybank várható kamatpolitikájának és a nemzetközi piacon ma már tapasztalható kockázat iránti éhség apadásának.
Az ÁKK a kibocsátási tervben gondosan kerüli a finanszírozás költségeivel kapcsolatos fejtegetéseket és – legalább nyilvánosan – nem vesz részt kreatív könyvelési gyakorlatok kidolgozásában és propagálásában. Jól teszi. Az egyetlen nyilvánosan is vállalt kozmetika az, hogy minden naptári év utolsó napjára, akár a kincstári egyszámla terhére, igyekszik kissé csökkenteni a bruttó adóságot.
Mindazonáltal a benchmarkok mentén való adósságkezelés nem jelenti azt, hogy a tartani kívánt arányok ténylegesen biztosítják „a költségvetés finanszírozási igényének hosszú távon minimális költségszinten és elfogadható kockázatok vállalása melletti finanszírozását” (idézet az ÁKK sajtóanyagából). A lakosság devizaadósságának aránya ma még kisebb az államénál, mégis szaporodnak a figyelmeztetések. Akkor miért volna prudensnek nevezhető az állam estében a 25-32 százalék?
A terv szerint 2006-ban lényegesen csökken a devizafinanszírozás aránya. „A Magyar Állam 2 milliárd euró értékben tervez kötvénykibocsátást a nemzetközi piacon, ami alig 50 százaléka a 2005-ben megvalósult szintnek. Ez a jövő évi 800 millió eurónyi devizakötvény lejáratát is figyelmembe véve nettó 1,2 milliárd euró értékű tőkepiaci kibocsátást jelent.” Ezenkívül mintegy 400 millió euró projektfinanszírozási hitelfelvételre lehet számítani. Nem tesz azonban említést a kibocsátási terv az államháztartási körön kívülre helyezni kívánt, „kvázifiskális” akciókról, mint például a már az eredeti elképzelésekhez képest felezett, autópálya-építéshez kapcsolódó kötvénykibocsátásról. Gyakorlatilag nem csökken tehát a finanszírozáson belül a devizaarány, és jelentős maradt a hiányfinanszírozás és az adósságkezelés árfolyamkockázata.
Az már csak kisebb adalék és egyben tükrözi a befektetők növekvő bizalmatlanságát, hogy a forintfinanszírozáson belül újra nő a rövid lejáratú – egy éven belüli – kincstárjegyek és kissé nő az öt éven túli futamidejű államkötvények szerepe. A 2-3 éves lejáratok hátraszorulnak. Ez magáért beszél: ebben az időszakban látják a befektetők a legtöbb bizonytalanságot, és az ezzel járó kockázati felár megfizetését az ÁKK igyekszik elkerülni.
A kockázatok azonban a hozamgörbe minden pontján, lejáratán jelen vannak a forint- és devizaeszközöknél egyaránt. Csökkentésük kívül esik az ÁKK hatókörén, de nem árt, ha rendelkeznek egy nem publikált vészforgatókönyvvel egy kisebb-nagyobb árfolyam- és tőkepiaci válság esetére.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.