Hát persze hogy választási büdzsé

Olyan sokszor cáfolta már a pénzügyminiszter azt az állítást, miszerint választási költségvetéssel állunk szemben, hogy az már gyanús. De vajon milyen jelzővel lehet illetni azt a büdzsét, amely egy választási adócsomagra épül, elsődleges célkitűzései között pedig megtaláljuk – még Veres János szakminiszter szerint is – a növekvő családtámogatásokat, a magasabb nyugdíjat, a kisebb közterheket vagy az autópálya-építés folytatását, miközben az adóbevétel-kiesés ellensúlyozására láthatóan elégtelen intézkedések történnek az állam működési kiadásai terén? Milyennek lehet nevezni azt a költségvetést, amely ezek nyomán az idei hiány-előirányzat több mint másfélszeresére „lövi be” a jövő évre tervezett deficitet, az euróbevezetés szempontjából meghatározó mutató, a GDP-arányos eredményszemléletű hiányszám pedig lényegében csak a kormány szerint csökken az idei – ezt a ciklust tekintve gyakorlatilag magas szinten beragadó – deficitszintről, az Európai Bizottságtól kezdve a Fitch Ratings hitelminősítőn és a Magyar Nemzeti Bankon át független elemzőkig bezárólag azonban minden más szereplő kételyeit fogalmazza meg ennek kapcsán? A választási büdzsé tényét egyszer már elismerte a főpénzügyér, amikor úgy fogalmazott egy konferencián: meg kívánják nyerni a tavasszal esedékes országgyűlési választásokat, ennek fényében terjesztették be a parlament elé a törvényjavaslatot. Ez a mondata azonban nem kapott akkora publicitást, mint az azzal ellentétes állítás.

Az is világos, hogy az elfogadott költségvetés szinte kizárólag rövid távú szempontok szerint készült, és finoman szólva „nem eurokonform”. Ezt nem csak a gazdasági folyamatokat értékelő szervezetek véleménye támasztja alá. Jól jelzi az is, hogy még hatályba sem lépett az államháztartás 2006-os gazdálkodását megalapozó jogszabály, kormánypárti képviselők közül néhányan máris azon morfondíroznak, szükség lesz-e év közben, persze a választások után, a büdzsé kiigazítására a 2010-es eurócéldátum teljesítése érdekében. Jelentjük, igen. Ha politikai bátorság hiányában erre mégsem kerülne sor, úgy a jövő évi, eredményszemléletű deficit szakértők szerint a GDP 8-9 százalékára rúgna, erről a szintről kellene 2007-ben és 2008-ban évente 2,5-3 százalékot lefaragni ahhoz, hogy 2010-ben euró váltsa fel a forintot, ám ez az elmúlt évek gyakorlatát látva távoli álomnak tűnik. Ellenkező esetben egyrészt az újonnan csatlakozott uniós tagállamok közül utolsóként léphetünk be a közös pénzt használók klubjába, sőt könynyen lehet, hogy Bulgária és Románia is megelőzi hazánkat. Másrészt úgy tűnik, a piac a választásokig vár: ha nyáron nem lép a felálló kabinet, lábukkal szavaznak a befektetők, az így kikény-szerített konszolidáció pedig nagyobb növekedési áldozattal jár annál, mint ha előre tervezett menetrend szerint fogna bele a gazdaságpolitika a kiigazításba.

Tisztában van ezzel a kabinet is, a kérdés már csak az, miért nem megy elébe a dolgoknak. A kormány tagjai többször jelezték a retorika szintjén, hogy látják, önkormányzati, államigazgatási, egészségügyi és oktatási reformra szükség van a gazdaság versenyképessége és a közpénzügyek hosszú távú fenntarthatósága érdekében. Gyorsan hozzátették azt is, a szerkezetátalakításba ők aztán belefognának, ha politikai ellenfeleik legalább hallgatólagosan támogatnák őket ebben, gyakorlatilag a felelősséget áthárítva a másik oldalra. Az állampolgári voksok megszerzése a jelek szerint sajnos nagyobb súllyal esik latba a kabinet döntéshozatalakor, mint a felelős kormányzás elve.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy ennek megfelelően építi fel kommunikációját a pénzügyi kormányzat is ahelyett, hogy energiáját az átláthatóság javítására és a szigorú fiskális gazdálkodás megteremtésére fordítaná. Hogyan is lehetne másképp értelmezni a szaktárca legutóbbi sajtótájékoztatóján történteket, amikor elvileg a költségvetés 2005. novemberi helyzete és a decemberre várható folyamatok voltak terítéken, ehelyett azonban az idő nagy részében erős politikai felhangokkal a körbetartozások létezéséről vagy nem létezéséről tudhattak meg érdekességeket a média jelen lévő képviselői. Ezért ne is számítsunk arra, hogy a közeljövőben tiszta képet kapunk a jövő évi büdzsé valós helyzetéről.