A piac visszavág

Nemzetközi tapasztalatok szerint egyértelmű, hogy a választások után elkerülhetetlen fiskális kiigazítás csak a piaci motívumok erősítése esetén lehet tartósan sikeres. A megreformált jóléti rendszerben az állam elsősorban a szélsőséges, váratlan kockázatok ellen biztosít – az eddigieknél hatékonyabb – védelmet, a hétköznapi, tervezhető kockázatok ellen öngondoskodással kell védekezni. A munka világában pedig a bürokratikus nagy szervezeti alkalmazotti biztonságnak ismét reális alternatívája lehet a vállalkozói karrier.
Vitathatatlan, hogy az idei év első felének gazdasági történésein alapvető nyomot hagynak a tavaszi országgyűlési választások. Úgy tűnik, a nemzetközi intézmények, illetve a pénz- és tőkepiaci befektetők türelme kitart a választások utáni kormányalakításig – de aligha tovább. A pártok – mind a jelenlegi kormányoldalon, mind az ellenzékben – mintha azt üzennék: tudjuk, mi a dolgunk, de egyelőre tessék szépen hagyni minket kampányolni, választásokat nyerni, utána sor kerül a gazdaság rendbetételére is. A legvalószínűbbnek tetsző forgatókönyv szerint az év első fele tehát gazdaságpolitikailag érdektelen lesz, még akkor is, ha komoly retorikai csatározások zajlanak a gazdaságpolitika ürügyén. De mi lesz a választások után? Mit kell tennie az új kormánynak, és mire lesz lehetősége egyáltalán?
Az államháztartási hiány erőteljes csökkentése nem úszható meg. Ha ezt a kormány netán nem akarná önszántából belátni, semmi kétség afelől, hogy a pénzpiacok erre – adott esetben fájdalmasan durván – emlékeztetik majd. Kérdés persze, milyen lesz a fiskális kiigazítás. Rosszabb esetben a hagyományos defenzív stratégiát követi a kormányzat, és szerkezeti változtatások nélkül, a különböző területek érdekérvényesítő képességének függvényében próbálja visszavágni a kiadásokat.
Márpedig a nemzetközi tapasztalatok egyértelműek, Svédországtól Spanyolországig. Viszonylag fejlett országokban – és különösen az elöregedő európai társadalmakban – sikeres államháztartási kiigazítás akkor valósítható meg, ha a kiadáscsökkentés egyszersmind az állam és a piac hatókörének, a közösségi és az öngondoskodás terepének átrendezését is jelenti. Mivel a demográfiai folyamatok miatt a piaci és nem piaci jövedelmekből élők aránya trendjében romló, a jelenlegi szerkezetben az egészségügyi ellátás, a nyugdíjkifizetések, az oktatási szolgáltatások fenntartása is csak egyre rosszabb minőségben képzelhető el. Nem kétséges: csak a piaci motívumok bevonása jelenthet kiutat a jelenlegi helyzetből – amelybe a szolgáltatók közötti versenyhelyzet létrehozása és az öngondoskodás elemeinek erősítése is beletartozik.
A politikusoknak is jogosan okoz fejtörést, hogy a különböző felmérések arra utalnak: a magyar lakosság alapvetően fél a piactól. Nem volt ez mindig így: a 90-es években Magyarország azért tudott átmeneti előnyre szert tenni a rendszerváltás utáni felzárkózásban, mert a privatizáció és a külföldi tőkebeáramlás támogatottsága a politikai elit és a lakosság körében is nagyobb volt, mint a térség más országaiban. A feldolgozóipari export jótékony hatása az elmúlt években végbemenő felzárkózásban aligha vitatható, ám a fejlett nyugati országokhoz való további közeledéshez önmagában nem elégséges. Az állami infrastrukturális beruházásokból, illetve a lakossági hitelfelvétel megugrásának fogyasztást növelő hatásából adódó pótlólagos növekedési forrásokat túlnyomórészt szintén kiaknázták. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, arra lyukadunk ki: a növekedés ismételt dinamizálása csak a piaci szolgáltatási szektor vállalkozásaitól várható.
Mi következik ebből? Egyrészt az úgynevezett jóléti rendszerváltás újragondolása. Az állam nem képes minden kockázat ellen védelmet biztosítani, mindenkinek általános ellátást nyújtani. Ehelyett az előre nem látható, szélsőséges kockázatok esetén kínálhat a jelenleginél sokkal kiszámíthatóbb és hatékonyabb védelmet. A hétköznapi kockázatok fedezését az embereknek jórészt maguknak kell állniuk, különösen a jómódú rétegekben. Másrészt a vállalkozás bátorságának, a kockázatvállalásnak az eddigieknél sokkal pozitívabb értékelése is elengedhetetlen. Különben a bürokratikus nagy szervezetek nyújtotta alkalmazotti biztonságnak továbbra sem lesz alternatívája a vállalkozói pálya. A piac protekcionista védelme helyett a hatékony működését biztosító intézmények (versenyhivatal, fogyasztóvédelem, PSZÁF) megerősítésére, a választás szabadságát garantáló információk szabad áramlására van szükség. Az állam és a szakértői bürokrácia térnyerése után hagyjuk végre a piacot és a vállalkozókat magukra találni. Legalább a választások után.