Az Aldik olcsók: alacsony bérű ingatlanokban, szűkített áruválasztékkal, minimális bérköltséggel, kiterjedt beszállítói hálózatra támaszkodva működnek. Németországban egy közvélemény-kutatás szerint a munkások 90 százaléka, de még a tisztviselők 80 százaléka is Aldiban vásárol.
A magyar élelmiszerbolt-hálózat telített, de az Aldinak lehet keresnivalója: agresszív árpolitikával, megfelelő kínálattal elhappolhat vásárlókat a konkurenciától, a kisboltok jó része pedig megkaphatja a kegyelemdöfést. A Lidl vagy az Aldi nem véletlenül várt Magyarország uniós csatlakozásáig: immár szabadon mozgathatnak termékeket – zömmel élelmiszereket – országhatárokon, beszerezve a legolcsóbbakat, nyomást gyakorolva a hazai szállítókra.
A kisboltok mellett elsősorban a magyar élelmiszer-termelőket érintheti a diszkontok megjelenése, inkább előnytelenül. Ezen az sem változtat, ha az ellenőrök árgus szemmel figyelik a rendellenességeket, amelyekre olykor drákói büntetést szabnak ki.
Az élelmiszer-termelőkön kívül mások sem ülhetnek babérjaikon, mert a „fapadosjelenség” egyre terjed. Egy valamirevaló diszkontban már szinte mindent meg lehet vásárolni a pulóvertől a digitális fényképezőgépig, repülőjegyig. Legújabb csatáját az Aldi és a Lidl a mobilpiacon vívja, öt eurócentes percdíjas kártyákat kínálva Németországban.
A konkurencia pedig alkalmazkodik, vagy becsődöl. Ha valaki manapság elmegy egy magyarországi Plus boltba, más üzletet talál, mint akár néhány hónapja: megtévesztő hasonlóságokat fedezhet fel a Lidllel akár az áruválasztékban, az áruk elrendezésében, de még az árakban is. Nyilván ez a folyamat az Aldi megjelenésével felgyorsul. Épp ez adhatja majd az őshonos magyar boltoknak az esélyt: eredeti áruválasztékkal vonzhatják azokat a vevőket, akik nem az unformizált kínálatból akarnak válogatni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.