Globális boom, német reménysugár

A boom azonban meglehetősen egyenetlen. Az Egyesült Államokban csökkent azon szakértők száma, akik kedvező értékelést adtak az aktuális helyzetről, sőt a válaszok többségében a gazdasági irányzatok romlását valószínűsítették a következő hat hónapra. Az ázsiai országokban azonban – Kínát is beleértve – töretlen az optimizmus. Ugyanez érvényes Kelet-Európára, a szovjet utódállamokra és Latin-Amerikára. A felmérésben a nagy meglepetést Európa okozta, amely – ellentétben a tavalyelőtt és a 2005 első felében tapasztaltakkal – most szemlátomást felzárkózik a világ többi részéhez. A gazdasági növekedés a 15 régi tagállamban nyomorúságosnak számító 1,5 százalék körüli rátára jön ki 2005-re, az Ifo szerint azonban az idén a ráta valószínűleg eléri a 2,1 százalékot.
A gazdasági teljesítmény jelentős ingadozást mutat majd az egyes tagállamok között. Miközben Olaszország továbbra is a sor végén kullog 1,1 százalékos várható gazdasági növekedésével, az ír GDP ugyanakkor reálértékben mintegy 4,8 százalékkal bővül. A nagy EU-tagálla-mok – ellentétben a kicsikkel – összességükben továbbra is gyengén teljesítenek, ami nem meglepő, mert az unió lényegében olyan intézmény, amely segíti a kisebb országokat a méreteikből eredő hátrányok kompenzálásában.
Az utóbbi időben mindazonáltal a német gazdaság is a fellendülés jeleit mutatja. Az Ifo-index 2005 második felében javulást jelzett, és a 2000-es boom óta nem tapasztalt értékre ugrott, ez pedig azt jelenti, hogy ötévi stagnálás után mozgásba jött a gazdaság. A legfontosabb hajtóerőt a külső kereslet jelenti, az ország tehát tud profitálni a globális fellendülésből. A német kivitel a tavalyi 6,2 százalék után az idén várhatóan 7,4 százalékkal növekszik majd.
Mint azonban 2004–2005-ben látható volt, az export nem tud erős növekedést kiváltani, ha a belföldi kereslet nem tart lépést. Németország számára most az jelenthet jó hírt, hogy újabban a beruházási kereslet is növekszik. Ebben a tekintetben már 2005 második fele is kedvező változást mutatott, az Ifo számításai szerint pedig ez évben a gépekbe és felszerelésekbe irányuló beruházások egészségesnek tekinthető, hat százalék körüli ütemben bővülnek majd. Többévi csökkenés után az idén az építési beruházások is növekednek valamelyest.
Az összes beruházás mintegy 2,9 százalékkal emelkedik, ami történelmi mércével mérve meglehetősen alacsony, de hozzájárulhat a GDP-bővüléshez, amely az Ifo becslése szerint 2006-ban elérheti az 1,7 százalékot. Ez utóbbi adat szerénynek látszik a többi tagállaméhoz képest, amelyek – Olaszországot és Hollandiát leszámítva – valamennyien gyorsabban fognak fejlődni. A német gazdasági expanzió 1995 óta a leglassúbb volt, mintegy 1,1 százalékos átlagos rátával. Ehhez képest a mostani fellendülés is valóságos boomnak számít, amelynek hatására az – 1970 óta ciklikusan növekvő – munkanélküliség is enyhülhet.
A javuló gazdasági adatok megerősítik a kedvező kezdeti benyomásokat Angela Merkel új kormányáról, amely a legutóbbi EU-csúcson jó startot vett a brit és a francia kormány közötti közvetítéssel (amelynek részeként azonban az évenkénti német befizetések is emelkedtek kétmilliárd euróval). A kormány maga is hozzájárulhatott a kedvező gazdasági adatokhoz, amennyiben komoly szándékot mutatott az ország pénzügyeinek konszolidálására. Az adók erőteljes növelésével a költségvetési hiányt végre a GDP 3 százaléka alá lehet vinni.
A német kormány számára azonban az igazi próbatételt a munkaerőpiac jelenti majd. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a munkával szerzett jövedelmek utáni amerikai adóvisszatérítéshez hasonló megoldásra lenne szükség. Németországban máris javasolják a „szociális segély aktivizálása” szerinti formulát, amelynek a lényege az lenne, hogy az államnak csökkentenie kellene azt a pénzt, amit a tétlenségért fizet, és többet kellene juttatnia annak, aki visszakerül az aktív munkaerő-állományba. Ezzel szét lehetne húzni a bérskálát, munkahelyeket lehetne teremteni, miközben fenntartanák a szegények életszínvonalát.
Merkel már a Bundestagban mondott beiktatási beszédében is kijelentette, hogy 2006-ban bevezetnek ilyen rendszert. Ha ez több a szokásos szólamoknál, és ha tényleg elszánja magát a jóléti rendszer ösztönzési struktúrájának komoly reformjára, akkor ebből kijöhet a foglalkoztatás kiterjesztése, létrejöhet és erősödhet a strukturális növekedés. Ez hosszabb távon jóval ígéretesebb lehet az EU – és a globális gazdaság – számára, mint a kereslet által vezérelt, mostani teljesítményjavulás.