Kezdődhet az aprómunka az EU-ban

Ami tavaly játszódott, az volt a show látványosabbik része: a nagy egész, a keretek újbóli megformálásának a kérdése. Ami az idén esedékes, az mindennek a tartópilléreit érinti. Sokkal technikaibb, sokkal nehezebb „sztorisítani” – de nélkülük a nagy egész tényleges haszna is kérdéses.

Kezdve a leglényegesebbel: mi lesz a szolgáltatási irányelvvel? Az immár harmadik évébe lépő „Bolkestein-saga” csak látszólag csupán egy újabb irányelv. Valójában az egységes piac kiteljesedésének a kulcsa. Sokak szerint a sokat emlegetett „lisszaboni stratégia” megvalósulása függhet tőle. Nem túlzás ez? A közös (mára már egységes) piac egészen jól fejlődött, prosperál immár fél évszázada anélkül, hogy ez a terület a most megcélzott részletességgel szabályozva lett volna. Ez igaz. De azt sem szabad elfeledni, hogy a hajdani közös piac még a szén- és acélközösségből indult. Mára viszont az „eszak” immár formailag sem létezik, miközben a szolgáltatás lépett elő a GDP – és a foglalkoztatás – fő forrásává. Ha itt nincs átlátható és működést könnyítő környezet, ha itt nincs tényleges és gyakorlati integráció – akkor egyre kevésbé van az EU egészét átszövő lényegi alapokban.

Ezért volna lényeges, hogy szülessen egy jó irányelv. Súlyosbító körülmény az, amiért eddig nem tudott megszületni. Nevezetesen hogy kiderült: egyes vélemények szerint túl nagy ma még mindehhez a (főként régi és új) tagországok életszínvonala közötti különbség – és túl nagy a bizalmatlanság e meglévő szakadék áthidalásához. És ez így együtt már nagy baj.

Ugyanez – csak immár résztémában – a munkaidő-irányelv. Sokadik éve húzódik már ez is, és egyelőre esélye sem látszik a megállapodásnak. Pedig hát különböző foglalkoztatási feltételek mellett egy ponton túl legalábbis döcögős a munkaerő teljes mozgásszabadsága is. Ami – tegyük hozzá – éppen az „újak” szempontjából egyelőre egyébként is több mint problematikus. Viszont szintén a mostani év nagyon is érdekes lehet ilyen szempontból is: az idén májusban jár le ugyanis a régi tagországok többsége által alkalmazott munkavállalási korlátozás első két éve az újak felé. Kezdettől fogva tudni lehetett, hogy igazán eltökélten csak 2-4 ország akarta ennek bevezetését, pláne hét éven át való fenntartását. De az is kiderült hamar, hogy a tagállamok egymásra is sandítanak egy ilyen horderejű kérdés kezelésekor. Két éve még az a gyakorlat bizonyult mérvadónak, hogy „ha a szomszédom korlátoz, akkor én is”. Már csak ilyen szempontból is lényeges lesz, vajon az idén elegendő számú tagország dönt-e úgy: feloldja a megszorítást, elindítva egyfajta olvadást az országok többségénél.

Ezek tehát részletkérdések, de könynyen beláthatóan az „egészet” közvetlenül érintő módon azok. És mennyi hasonló van – lesz – még az év során?! Rögtön az első napok slágere lehet egyes korábbi áfakönnyítések ügyének a rendezése: ez ugyanis elmaradt tavaly, és januártól voltaképpen a tagok több mint harmada EU-jogszabályt sért. Nem kevésbé izgalmas adóügyi téma – s nem kevésbé a nagy egészre (ugyanis az egységes piac hatékonyságára) lehet hatással – a társasági adó alapja számításának a harmonizálása. Ha – összejön…

Mindeközben ketyegnek a tavaly látszólag megoldott „nagy ügyek” gyakorlati teendői is. A decemberi csúcs például meghozta a politikai döntést a leendő hétéves EU-büdzséről. De a konkrétumokat illetően még rengeteg a tisztázandó kérdés, ráadásul az egész még mindig léket kaphat a nagyon is ambiciózus – és végső egyetértési joggal bíró – Európai Parlamenttel való huzakodásban. Nem kevésbé tüskés a felzárkóztatási alapok jövőbeli kezelésének a kérdése. A 2007 után érvényes új játékszabályok véglegesítése optimális esetben is júniusra esedékes – ha egyáltalán.

És akkor még olyan fontos „apróságról” nem is beszéltünk, mint hogy a tavalyi hongkongi világkereskedelmi konferencia a lényegi kérdésekben inkább halasztotta, mint megoldotta a vitákat. S hogy végül egy magyar vonatkozásra is emlékeztessünk: hátravan még a magyar költségvetési hiány vesszőfutásának a folytatása is, amelyben szintén sokféle kimenetel képzelhető el.

Egyszóval a látszólag hiányzó nagy drámák egyáltalán nem vetítenek előre eseménytelenséget. De még csak tétnélküliséget sem. Nemcsak az ördög, de a lényeg is többnyire a részletekben rejlik. Márpedig az idei év a részleteké. Érdemes lesz odafigyelni rájuk.