Komabor
Van, ahol egyszer kipréselik a szőlőt, aztán vizet öntenek rá, jól felcukrozzák, s jöhet még egy kör. Ami ebből lesz, ahhoz nincs sok köze a gyümölcsnek, és nem is finom, de legalább üt – lehet, ezért is nevezik komabornak (vagy csigernek, ha nem tévedek). Mármost a víz a borkészítésben nemcsak a magyar háztájiban játszik fontos szerepet, hanem az Egyesült Államok boriparában is. Igaz, az egy másik szint.
A bor két termékké vált – magyarázta lapunknak korábban adott interjújában Jásdi István. A magyar független bortermelők prominense szerint vannak a nagy cégek hatalmas mennyiségben előállított termékei s mellettük a jellemzően kisebb vállalkozások egyedi borai. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által kötött bormegállapodás – amelyet hamarosan újabb követhet, Ausztráliával a másik fél szerepében – éppen ezt a problémát helyezi éles megvilágításba. Amerikában ugyanis, mint már utaltam rá, mások a játékszabályok, és ezeket az Európai Uniónak el kellett fogadnia, hogy meghatározó exportpiacát megtarthassa.
Ezen a ponton vetődnek fel a legizgalmasabb kérdések. Sokan vitatják, hogy valóban muszáj volt tolerálni az amerikai borkészítési módokat. Igaz, hogy egyelőre jóval kevesebb bor érkezik onnan ide, mint innen oda, érvelnek, ám éppen a megállapodás tesz arról, hogy ez a helyzet alapjaiban megváltozzon. A vizezett, savazott, chipszezett, tanninozott, mustsűrített, vegyszerrel agyonkezelt termék olcsóbb, tehát a szigorú szabályok szerint készült európai elől veszi el előbb-utóbb a piacot – sorolják félelmeiket. Mások azt mondják, az egész kereskedelem leállhatott volna – méghozzá nem a távoli jövőben, hanem most –, ha a megállapodás nem születik meg.
Igazságot tenni nem tudunk. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy Európa hiába kapálózik, a bor előbb-utóbb itt is ipari termékké válik. Gondoljanak Hollywoodra meg a filmművészetre. Ebben a helyzetben hosszabb távon két teendő lesz. Egyrészt segíteni az itteni nagyokat, hogy képesek legyenek talpon maradni. Másrészt megtenni mindent, hogy az eredetvédett borok piacán ügyködők számára is maradjon kis hely a nap alatt. Pusztán, mert az egyedi önmagában érték. És közönsége is lesz, mindig, ha nem is túl nagy.
