Trianontól Schengenig

Trianont csak Schengennel haladhatja meg Magyarország. Korábban sokan hitték, hogy az EU-csatlakozás elhozza a teljesen szabad kapcsolattartás lehetőségét az első világháború után elszakadt területeken élőkkel, s a határellenőrzések valóban egyszerűsödtek is 2004. május 1-je óta. De nem szűntek meg teljesen, arra csak a schengeni övezethez való csatlakozással (a tervek szerint 2007. október 30-tól) nyílhat lehetőség.
A teljesen szabad kapcsolattartás pedig a határellenőrzés eltörlésénél is jóval többet jelent. Azt, hogy ahol egy-egy határ menti, ám a határ ellenkező oldalán fekvő falut csak néhány kilométer választ el egymástól, ott se kelljen hatalmas vargabetűt megtéve a legközelebbi határátkelőhöz menni. Újjá kell tehát építeni az 1918 előtti utakat, pontosabban: le kell aszfaltozni a lezárt földutakat, beton- és acélhidakat kell felhúzni a felrobbantott faátkelők helyében az Ipolyon, s néhány új dunai hídra is nagy szükség lenne.
Honnan lesz erre pénz? Jellemzően az EU-tól. Persze az érintett önkormányzatoknak is mellé kell rakniuk a saját társfinanszírozásukat. A kérdés az, honnan lesz a nem éppen gazdagságukról ismert kistelepüléseknek erre pénzük. Mivel messze nem akkora összegről van szó, amely felboríthatná az államháztartást (a három határszakaszra együtt kb. 13,4 milliárd forint), célszerű lenne akár állami forrásokat is felszabadítani erre.
Az útépítés ugyanis nem csak sztráda formájában lehet jó befektetés. Ha egy-egy zsákfalu kitörhet egy rövid út megépítése révén a teljes elzártságból, akkor többen tudnak eljárni dolgozni, és a befektetők is szívesebben telepednek le egy több irányból, illetve a szomszéd országból is megközelíthető településen, vagyis kevesebb segélyt kell fizetni az ott élőknek. Ideje lenne ebben az értelemben felkészülni Schengenre.