Megállíthatatlan a bankszektor

Annak ellenére, hogy a tavalyi esztendőt sokan fordulópontnak igyekeztek beállítani a bankrendszer fejlődése szempontjából, nem lett az: a hitelintézetek már 2005 első kilenc hónapjában nagyobb profitot termeltek, mint a megelőző évben összesen, ráadásul az utolsó negyedév gyorsjelentéseinek adatai is a vártnál jóval nagyobb bővülést vetítenek előre. A növekvő és újra rekordszintű profittal párhuzamosan a bankok jövedelmezősége is magas szinten stabilizálódott: a 25 százalék feletti átlagos, tőkearányos nyereségrátával bármelyik európai nagybank elégedett lehetne.

A gyors növekedés kapcsán viszont nem szabad úgy tenni, mint ha az teljesen váratlan lenne, hiszen több olyan tényezővel is számolni kell Magyarországon, amely megmagyarázza az impozáns mutatókat, és viszonylag kellemessé teszi a szektor jövőképét is. Az erősödő versenyről, a csökkenő kamatszintről szóló érvek hangoztatása mellett például nem kellene megfeledkezni arról, hogy a magyar gazdaság mutatószámai alapvetően jók. A gazdasági növekedés szintje stabilan négy százalék fölött mozog, az ipari termelés és a beruházások gyorsan növekednek. Ilyen körülmények között a vállalkozások hiteligénye erősödik, s ez a hitelintézetek szempontjából igen kedvező körülményként értékelhető.

Ami a lakossági piacot illeti: tény, hogy a lakástámogatási rendszerben 2003 végén bekövetkezett változásoknak nem örültek sem az ügyfelek, sem maguk a hitelintézetek. A devizaalapú hitelek megjelentetésével ugyanakkor a piac megtalálta a megfelelő választ, és a lakáshitelek bővülése még mindig impozáns, évi 15-20 százalékos szinten maradhat.

A lakossági oldalon ráadásul évek óta erősödő hiteligény jelentkezik, és nemcsak az ingatlanhiteleknél, hanem a fogyasztási típusú kölcsönöknél is. Ennek oka egyrészt a hosszú éveken keresztül – bő másfél évtizede – elhalasztott lakossági beruházásokban, másrészt a gyorsan emelkedő – kimutatott és egyéb jellegű – jövedelmekben keresendő.

A hiteléhség a legfontosabb, de nem az egyedüli tényező, amely hozzásegíti a szektort a gyors bővüléshez. A banki kultúra, ha lassan is, de fejlődik Magyarországon, tehát az ügyfelek egyre nagyobb része vesz igénybe viszonylag bonyolult banki szolgáltatásokat, s ez persze jótékony hatást gyakorol a díj- és jutalékbevételek alakulására is. A magyar lakossági ügyfelekre ugyanakkor jellemző, hogy nehezen veszik rá magukat bankváltásra: ennek megfelelően az erősödő verseny az árazásra még mindig nem fejti ki kellő mértékben hatását, ez szintén jót tesz a jövedelmezőségnek.

A komoly beruházások – köztük a fiókhálózat-bővítések – ellenére a hitelintézetek költségszintjének növekedése is viszonylag visszafogott maradt.

Ami a jövőt illeti: nem látszanak olyan jelek, amelyek alapján drámai fordulatra lehetne számítani a hitelintézetek növekedési ütemében. Talán nincs is olyan szolgáltatási szegmens, amelynél ne lehetne a következő években két számjegyű bővülésre számítani. Az egyetlen komoly kockázatot a makrogazdasági környezet alakulása jelenti: valószínűleg a hazai hitelintézetek is aggodalommal figyelik majd, mihez kezd az áprilisban megválasztandó kormány a sürgős beavatkozást igénylő deficitproblémákkal. És persze a banki különadóval, amelynek eltűnésére ma kevesen kötnének fogadást.