Fokozza a tempót az Európai Központi Bank
Mindez változóban van. Az Egyesült Államokból származó legújabb hírek és közismert tények szerint a gazdaságban lefelé mutató, éles fordulat megy végbe, amelynek a következő hónapokban nyilvánvalóvá kell válnia. Ha az Európai Központi Bank ebben a helyzetben nem fokozza a kamatemelés ütemét, akkor a semlegesnek tekinthető kamatszint elérése esetleg politikailag nem lesz kivitelezhető, s ezzel veszélybe kerülne a célként meghatározott árstabilitás elérése.
A szigorításban a banknak most kellene fürgébben eljárnia, mert nem számíthat arra, hogy ebben segítségére lesz a gazdaság javuló kilátása. Éppen ellenkezőleg, Európában is a növekedés lassulásától kell tartani, ami csökkenteni fogja a későbbi kamatemelések mozgásterét.
Egyébként a központi bank kormányzótanácsának is egyre több tagja jutott arra a következtetésre, hogy a neutrális monetáris politikai viszonyok megteremtése végett most lenne szükség a kamatemelés ütemének gyorsítására.
Ez utóbbi felismerés legfőbb oka az, hogy a német kancellár, Angela Merkel által a közelmúltban bejelentett reformok egy része a növekedés – akár lényeges – lassulásának a kilátásával fenyeget. Ebbe az irányba mutat az általános forgalmi adó emelése, az egészségügyi ellátás költségeiben a beteg által fizetendő önrész növelése és a kamatoknak a vállalati adóreform részeként elhatározott megadóztatása.
Márpedig ha Németország tüsszent, akkor Európa közmondásosan megfázik. Ennek szellemében váltottak ki Angela Merkel reformjai olyan aggodalmakat, hogy a jövőbeni kamatemelések végrehajtásához rendelkezésre álló időintervallum bezáródik. Ezeket a félelmeket az euróövezetre vonatkozó befektetői bizakodást mutató ZEW-index is alátámasztja.
A szóban forgó adat azt jelzi, hogy a jelenlegi állapotok jók, de a jövőbeni üzleti feltételekre irányuló várakozások jelentősen romlottak. Az Európai Központi Bank számára mindebből egyetlen üzenet adódik: addig kell sietni, amíg tart a napsütés. Az intézmény pontosan ezt teszi.
A bank elnöke, Jean-Claude Trichet a júliusi sajtótájékoztatóján jelezte, hogy már augusztus 3-án emelik – 25 bázisponttal – az irányadó kamatot, nem pedig augusztus 31-én, amint azt általában várták.
Mindez azt jelenti, hogy a két kamatnövelés közötti időszak hossza két hónapra csökken a korábbi háromról, ami szabványos gyakorlattá vált a mostani kamatciklus során. Ennek következtében a normalizációs folyamatban a következő emelés októberben várható, két hónappal az augusztusi lépés után.
A helyzet iróniája egyébként az, hogy a központi bank kormányzótanácsának idei, októberi ülését éppen Párizsban tartják. Eddig a francia politikusok léptek fel a legagresszívebben azok közül, akik nyomást gyakoroltak az Európai Központi Bankra a kamatnormalizációs politikájának enyhítése végett. A francia pénzügyminiszter, Thierry Breton nemrég óvta a bank vezetését a „kellemetlen meglepetésektől”. A jövőbeni köztársaságielnök-jelölt, Nicolas Sarkozy azt szeretné, ha az Európai Központi Bank nemcsak az árstabilitásra ügyelne, hanem a növekedést is előmozdítaná.
Az EKB októberi, párizsi tanácskozása egyébként kiváló alkalmat kínál arra, hogy politikai közleményt – amolyan „függetlenségi nyilatkozatot” – hozzon nyilvánosságra. Tehetné ezt olyan formában, hogy éppen francia földön emelné ismét a kamatot. Trichet ehhez a maga részéről már szabaddá tette az utat.
Júniusban szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy Frankfurton kívül nem emelnek kamatot, mert az akkor tartott madridi tanácskozáson a monetáris politika negyedpontos szigorításáról határoztak. Trichet okos és energikus személy. Az azonban neki is kemény próbatételnek bizonyulhat, hogy kibékítsen két egymással ütköző törekvést: egyrészt azokat a EKB-követelé-seket, amelyek a kamatszint-normalizálás folyamatának gyorsítását célozzák, másrészt a francia politikai osztálynak a status quo fenntartására irányuló ügyködését. A Franciaországban az utóbbi hetek során nyilvánosságra hozott, kedvező gazdasági adatok mindenesetre megkönnyíthetik az Európai Központi Bank számára, hogy egy októberi kamatemelést elfogadtassanak mértékadó párizsi politikai körökkel.
A kamatszint-normalizálás folyamatát az EKB éppen a kedvező időpontban igyekszik gyorsítani. A veszély ugyanis az, hogy az európai növekedés lanyhulásáért esetleg éppen az intézményt teszik felelőssé.
Ha a német és az amerikai növekedés idő előtt és a vártnál erősebben lassulna, az Európai Központi Banknak akkor is lenne mentsége a végrehajtott kamatemelésre. Az intézmény meggyőzően érvelhetne azzal, hogy az USA és Merkel reformjai felelősek az európai lassulásért – ha ilyen bekövetkezne –, nem pedig a saját kamatemelései. Politikai szempontból tehát szabad az út az EKB-nak a cselekvéshez.
A szerző a Stanford Egyetemen működő Hoover Intézet kutatója
Copyright: Project Syndicate, 2006
@ www.project-syndicate.org
