Megtakarítható termékdíj

A módosítás lényegében elismeri, hogy a láncügyletek termékdíjkezelését korábban nem szabályozták. Egy új mentességi forma bevezetésével és a visszaigénylési lehetőség kiterjesztésével teljesül a termékdíjjogszabályok alapelve, miszerint csak azon árucikkek után indokolt fizettetni, amelyeket belföldön használnak fel és Magyarországon növelik a hulladékmennyiséget.

Hazánk EU-csatlakozásával felerősödött az a folyamat, amelynek során elsősorban multinacionális cégek több, a vállalatcsoporthoz tartozó adóalanyt létesítettek Magyarországon. A csoporton belüli vagy egymással szoros gazdasági kapcsolatban álló társaságok kereskedelempolitikai okokból egymás között gyakran több értékesítést is végrehajtanak, mielőtt az áru a végső – számos esetben külföldi – vevőhöz kerülne.

A jelenleg hatályos törvények alapján belföldi értékesítés esetén fő szabályként a gyártónak kell megfizetnie és továbbhárítania a termékdíjat, ezt az első vevő visszaigényelheti, ha a díjköteles árut külföldre értékesíti.

E szabály alapján azonban olyan esetekben, amikor több belföldi ügylet előzte meg a külföldre történő értékesítést, nem lehetett visszaigényelni a termékdíjat, mert nem az első vevő vitte ki a terméket. A visszaigénylési lehetőség hiánya számos, főleg az elektronikai iparban tevékenykedő társaság számára évente akár több százmilliós indokolatlan pluszkiadást eredményezhet. Jelenleg az elektromos és elektronikai berendezések, gumiabroncsok, hűtőberendezések és -közegek, akkumulátorok, reklámhordozó papírok, az egyéb kőolajtermékek, valamint az áruk csomagolása után kell termékdíjat fizetni.

A módosítás eredményeképp bármely belföldi cég, amely környezetvédelmi termékdíjköteles produktumot értékesít külföldre (és nem csak az első vevő), jogosult lesz a gyártó által megfizetett és továbbhárított termékdíj viszszaigénylésére, amennyiben rendelkezik a megfizetést igazoló dokumentumokkal. A láncügyletekben részt vevő vállalatok egy még kedvezőbb megoldást is választhatnak majd: amennyiben az ilyen típusú ügyleteiket előre bejelentik az adóhatóságnál, a termékdíjat meg sem kell fizetniük, így megtakaríthatják a megfizetésből és a későbbi visszaigénylésből eredő finanszírozási költséget.

A módosítás nyújtotta lehetőségek ráadásul visszamenőlegesen is alkalmazhatók, így az érintett cégek visszaigényelhetik a korábban indokolatlanul megfizetett díjat, és jogkövető módon rendezhetik a korábban nem szabályozott láncügyletekkel kapcsolatos díjfizetési kötelezettségüket.

Azoknak a gyártóknak, akik nem fizettek termékdíjat, a 2004. április 30. óta végzett láncügyleteik során, az ilyen ügyleteikről 2006. október 1-jéig kell bejelentést tenniük az adóhatóságnál annak érdekében, hogy mentesülhessenek a tranzakciókhoz kapcsolódó díj megfizetése alól. Természetesen a vállalatoknak szigorú adminisztratív feltételeknek kell megfelelniük annak érdekében, hogy élhessenek az új szabályok adta lehetőségekkel.

A jogszabály-módosítás mindazonáltal újra előtérbe hozza a termékdíj és a kapcsolódó hulladékhasznosítási jogszabályok közötti ellentmondásokat. Hiába oldódik meg ugyanis a láncügyletek termékdíjkezelése, a hulladékhasznosítási rendeletek (például az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak hasznosításáról szóló törvény) nem adnak felmentést a hulladékhasznosítási kötelezettségek alól abban az esetben, ha az érintett árut nem a gyártó, hanem az értékesítési láncban hátrébb álló vevője viszi ki külföldre. Így a gyártóknak olyan termékeket kellene visszagyűjteniük és hasznosítaniuk, amelyek igazolhatóan külföldre kerülnek; ez egyrészt irracionális követelmény, másrészt szintén indokolatlanul jelentős többletkiadást jelent.

A szerző a PricewaterhouseCoopers adótanácsadója