Reformvihar kitörés előtt

Úgy tűnik, a szocialista párt frakciója elszánt. Hivatalosan is közli Gyurcsány Ferenc kormányfővel keddi határozatát, amely szerint csak 2007 végén célszerű dönteni: egy vagy több-biztosítós egészségügyi modellt építsenek-e ki hazánkban. Úgy tartják, ma a biztosítási rendszer alapelemei hiányoznak, nem működik teljes egészében a járulék-nyilvántartás, pedig a befizetésre és az érte kapott szolgáltatások ellenőrizhetőségére épülhet föl a biztosító.

A kisebbik koalíciós párt szakpolitikusai úgy látják: ha az idén nem döntenek, ebben a kormányzati ciklusban is búcsút inthetünk az egészségügy reformjának. A szocialisták többsége szerint a reformot az egybiztosítós modellel is meg lehet lépni. A vita most van kipattanófélben, ám a minősítések óvatosak. A „testvérpolitikusok” tudják: a változtatásokhoz a kormánypártok egységes szavazata szükséges. Akármi is lesz a vita vége, a kórházaknak gyógyítaniuk kell. Más kérdés persze, hogy milyen színvonalon.

Tény: a deficites központi költségvetés nem pótolja az egészségbiztosítási alap pénzhiányát. Számítások szerint az alap egyévi, 1500 milliárd forintra rúgó öszszege hiányzik az ellátórendszerből, s rossz az intézményi struktúra. Az aktív betegek fogadására fenntartott kórházi ágyak egyharmada kihasználatlan, eközben alig van rehabilitációs és ápolási osztály. Pedig egyetlen aktív kórházi ágy fenntartása évente átlagosan 5,5 millió forintba kerül, az utóbbiaké csupán ennek a fele, és nagy igény van rájuk.

Pazarló is a rendszer, hiszen a páciensek ötödét ambulanciákon gyógyíthatnák, ám a jelenlegi finanszírozási rendszer a fekvőbeteg-ellátásra ösztönzi a menedzsmentet. Ám nem a maguk zsebére „ügyeskednek”, hanem így próbálják fedezni a súlyosabb betegek kezelési költségeit a biztosítótól kapott alacsony gyógyítási díjak miatt.

A forráshiány pótlásának fontosságáról nincs vita a kormánypártok között, sőt az ellenzék is egyetért ezzel, azonban ki-ki másként gondolja azt. Az SZDSZ úgy véli, az üzleti biztosítók is pumpálnának pénzt a rendszerbe, más vélemények szerint a törvénnyel garantált tőkebevonás átlátható rendszere, a szabályozott betegutak, a fölösleges orvoshoz járás megszüntetése lehetne a gyógyír. Ez utóbbit szolgálná a betegek által fizetett önrész kivetése, amelyet a koalíció pártol, csak annak módszerében van vita a két párt között.

Hogy mennyiben jobb a kezelésekért fizetett vizitdíj az ellátás költségéről kiállított számla bizonyos százalékának befizetésénél? Az utóbbi mellett voksoló szocialisták szerint ez lenne igazán reformértékű változás a finanszírozásban, mivel a beteg ellenőrizné a kezelés valódiságát, s csak a kézjegyével ellátott számlát fizetné ki a biztosító az intézménynek. Az SZDSZ is számlapárti, ám úgy véli: a jelképes mértékű, fix összegű díj bevezetésének jó hagyományai vannak a több-biztosítós rendszerű országokban, az egybiztosítós modellben azonban nincs vizitdíj. Távol vannak az álláspon-tok a lakosság gyógyszertérítési díját illetően is: az MSZP a jelenlegi százalékos rendszert javítaná, az SZDSZ a generikus készítményeknél sávos, fix összegű dobozdíjrendszert vezetne be. Ám egyetértenek a túlzott gyógyszerfogyasztás mérséklésében, hiszen annak éves költsége – egyedülállóan a világon – megközelíti az aktív fekvőbeteg-ellátásra fordított 353 milliárd forintot.

A Fidesz elveti a betegek önrészfizetési módszereit, bírálja az MSZP-t, hogy ígérete ellenére fizetőssé teszi az egészségügyet. Nyilván a legnagyobb ellenzéki párt szóvivője is tudja: most sem térítésmentes a gyógyítás, hisz tetemes tb-járulékot fizetünk érte.

Hogy szakítópróba lehet-e a koalíciós partnerek között a biztosítási modell vitája? Az önkormányzati választások előtt bizonyára nem. Az azt követő lépések pedig ma kiszámíthatatlanok. Hiszen hátravan még a konvergenciaprogram; ha az nem nyerné el Brüsszel tetszését, meglehet, huszadrangú kérdéssé válik az egészségbiztosítás ügye.

A szerző a Világgazdaság munkatársa