Zöldüzemanyag vadhajtásokkal

Szinte egyetlen hét sem telt el az elmúlt fél évben idehaza anélkül, hogy ne jelentettek volna be bioüzemanyagok előállításával kapcsolatos beruházási tervet. Dől a pénz a bioetanol- és biodízelüzemek építésébe, miközben a nemzetközi hírügynökségektől arról tájékoztatnak, hogy Nyugat-Európában szárnyal a kereslet a zöldüzemanyagok iránt. A kép már-már rózsaszín, hiszen minden azt sugallja, hogy a biztos piacnak köszönhetően hamarosan a magyar agrárium is hosszú időre elfeledheti túltermelési gondjait.

Ennek ellenére még a rendszeres kenyérfogyasztóknak, csip- és szotyievőknek is korai azon aggódni, marad-e elegendő mezőgazdasági termény az országban ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás biztonsága ne sérüljön. Ugyanis a bioüzemanyag-gyártás ma még a kőolajár szárnyalása ellenére is drágább, mint a benzin vagy a gázolaj előállítása. A gazdaságosság javítására újabb és újabb fejlesztések indulnak, ám a fosszilis és a növényi alapanyagú üzemanyagok előállítási költségében fennálló különbség egyelőre alig csökken. Hiába nő féktelenül a kőolaj ára, ha a bioüzemanyag-gyártó részére beszállító gazdának egyre többe kerül megtölteni hagyományos gázolajjal a traktora tankját ahhoz, hogy learathassa a bioetanol vagy biodízel előállításához szükséges terményeket.

A jó bizniszre az a biztosíték, hogy a benzinnél 2007 közepétől, a gázolajnál pedig 2008 elejétől magasabb jövedéki adót kell fizetni mindazon üzemanyagok után, amelyekben a biokomponensek aránya nem éri el a 4,4 százalékot, s többé-kevésbé hasonló szabályozások vannak érvényben szerte Nyugat-Európában. Tehát környezettudatos polgárokként örüljünk a bioüzemanyagok gyors terjedésének, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy ezeknek a termékeknek a piaca ma még az adókedvezmények formájában megjelenő állami támogatáson hízik, miközben a termelési lehetőségek hosszú távon nagyon is korlátozottak.