Energiazabáló gazdaság?

Az Európai Unió által közölt, vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó hazai GDP az EU-átlag 62 százaléka. A statisztikák szerint a hazai egy főre eső teljes energiafelhasználás az utóbbi években nem egészen a kétharmada volt az unió átlagának, míg a legfontosabbnak tekintett mutató, a villamos energia vonatkozásában az egy főre jutó nettó felhasználás mintegy 3400 kWh/év, miközben az EU átlaga 5800 kWh/év. Ez Európában a legalacsonyabbak egyike. Figyelembe véve hazánk földrajzi helyzetét és éghajlati adottságait, nagy biztonsággal állítható, hogy gazdasági fejlettségünkhöz képest az egységnyi GDP-re jutó energiafelhasználás az EU átlaga körül van, vagy legfeljebb néhány százalékkal lehet magasabb. Külön hangsúlyozandó, hogy a magyar gazdaság ma 15 százalékkal kevesebb energiát használ, mint a nyolcvanas évek végén, miközben a GDP mintegy 40 százalékkal növekedett. A reális helyzetértékelés nagyon fontos, mert az erőltetett energiacsökkentés a többi, ugyancsak nagyon fontos növekedési tényező – például a beruházások, a munkaerő – pazarló felhasználását okozhatja.

Ami viszont lényeges, hogy nagyon élesen külön kell választani a naturáliában mért energiafelhasználást a pénzben kifejezett energiaköltségektől. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis az infláció átlagosan tízszeres áremelkedést hozott, a meghatározó energiahordozók esetében azonban a drágulás tizenhétszeres volt, de például a PB-gáz ára mintegy ötvenszeresére nőtt. A gazdasági fejlettségünknek, illetve az EU-átlagnak többé-kevésbé megfelelő energiafelhasználás ellenére tehát – az átlagos inflációt jóval meghaladó energiaár-emelés miatt – az üzleti szférában, de különösen a lakosság kiadásaiban az energiaköltségek jóval magasabbak, mint a fejlett országokban. A lakosság kiadásaiban a háztartáshoz kapcsolódó közvetlen energiaköltség átlagosan 9 százalék körül van, ez közel kétszerese a fejlett országokénak.

A naturális és az értékmutatók megkülönböztetése perdöntő a jövőt alakító energiapolitikai célok és törekvések kijelölésénél. Nem azt állítom, hogy a magyar gazdaságban nincsen további ésszerű energiatakarékossági lehetőség. Sőt, az energiaszektor modernizációja révén, de a felhasználói szférában is számtalan lehetőség adódik a pazarló felhasználás megszüntetésére. Ebben a tekintetben a tényleges nemzetgazdasági ráfordításokat tükröző árak érvényesítése semmi mással nem helyettesíthető fontosságú.

Az energiafelhasználás radikális csökkentése adott fejlettségi szinten csak erősen korlátozott mértékben lehetséges, sőt a jövőbeni növekedése aligha állítható meg. Az igazi gazdaságpolitikai kérdés az, hogy érdemben tudjuk-e az árakat befolyásoló külső és belső költségeket mérsékelni. Elfogulatlan értékelés szerint az energiaárak csökkentésében a hazai gazdaságpolitikának csak nagyon szerény lehetőségei vannak. Egyrészt mert a meghatározó energiahordozók közel 80 százaléka importból származik, itt az árak külső adottságként jelennek meg, másrészt a hazai energiaforrások rendkívül szűkösek, komparatív előnyt csak néhány nem jelentős energiaforrás esetében remélhetünk. Az egyetlen érdemleges költségcsökkentési lehetőség a vezetékes energiahordozók olyan piaci modelljének az érvényesítése, amely a verseny kibontakoztatásával, a monopolpozíciók leépítésével, a hatósági árak száműzésével stb. megteremtheti mind a szolgáltató, mind a felhasználó érdekeit érvényesítő piaci működés lehetőségét. Ez a költségek szerény mértékű csökkenését hozhatja. Mert világosan látni kell, hogy a fenyegető energiacsapda az energiaszektor oldaláról csak enyhíthető, de nem hárítható el. Az üzleti szféra és a lakosság energiaköltségeinek elviselhetősége megkerülhetetlenül a vállalatok hatékonyságának és a lakosság jövedelmi színvonalának jelentős növekedésén múlik.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója