Az EU különösen kiszolgáltatott helyzetből próbálja menedzselni szerbiai politikáját, hiszen a koszovói kérdés kezelése formálisan az ENSZ BT hatáskörébe tartozik, tényleges rendeződése pedig tőle független szereplők – a koszovói albánok, a belgrádi kormány, valamint a G8-ülésen a vétója mellett kitartó orosz vezetés – döntésén múlik. Az egyetlen kártya, amellyel az unió talán hatni tud a kulcsszereplőnek számító szerb politikai elitre, az „európai perspektíva” hangsúlyossá tétele. Ez utóbbi konkrét megnyilvánulása a stabilizációs és társulási szerződést célzó tárgyalások holnapi felújítása.
„Mindenki tudja, hogy – orosz ellenkezéssel vagy egyetértéssel, de – be fog következni Koszovó függetlenné válása. Ha mindeközben az európai integrációs folyamathoz való közeledés esélye is elzárva marad Belgrád előtt, akkor az amúgy is frusztrált szerb politikai elit végképp úgy érezhetné, hogy nem maradt számára semmilyen kiút, csak a belső radikalizáció” – mutatott rá a kérdés kapcsán az Európai Bizottság egyik illetékese. Mindennek belátása persze még kevés lett volna. Arra is szükség volt, hogy szerb oldalon annyi elmozdulás bekövetkezzen, ami hivatkozási alapot adhat a tárgyalás megújításához. Ehhez bizonyult partnernak Tadic szerb elnök, aki végül keresztül tudta vinni, hogy a hágai ENSZ-törvényszék szemében a legnagyobb szálkának számító titkosszolgálat közvetlen irányítása elnöki hatáskörbe került, az ezzel együtt járó átszervezés pedig átlátható viszonyokat teremtett a szolgálaton belül a még szabad lábon lévő szerb háborús bűnösök felkutatását célzó erőfeszítésekben. Ennek első gyümölcse volt a közelmúltban Zdravko Tolimir tábornoknak – Radko Mladic egykori közeli munkatársának, a srebrenicai mészárlás egyik fő felelősének – az elfogása és átadása a hágai törvényszéknek.
Természetesen Tadic lépése sem önmagában állt. A Kostunica miniszterelnök nevével fémjelzett további demokratikus erők minimális egyetértésére is szükség volt hozzá, ennek pedig az volt a feltétele, hogy Tadic hozzájuk hasonló határozottsággal vesse el Koszovó függetlenné válásának az ötletét. A szerb elnök ezt meg is tette – ami pedig mindezek nyomán következhet, az már valahol a politikai hazárdjáték területe.
Tadic ugyanis azt a fajta elutasító álláspontot képviseli, amelyik egyfelől nem fogadja el a tartomány kiszakadását, másfelől azt is értésre adta (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy ha ezt a körülmények mégis kikényszerítenék, harcolni akkor sem fognak a megakadályozására. Azaz a Tadic-vonal lényege láthatólag az, hogy ha Koszovó mégis elszakad, és ezt a nemzetközi diplomácia jóváhagyja, akkor az általa vezetett politikai tábor széttárja majd a karját, hogy mindez az akaratuk ellenére történt, és nincs mit tenni. Cserébe az EU által közben egyértelművé váló kapunyitás egyfajta gyógyírként szolgálhat(na).
Már ez a forgatókönyv is éppen elég bizonytalansági tényezőt tartalmaz. Könnyű elképzelni, mennyivel tovább bonyolíthatja a képletet, ha egy orosz – és mellé ez esetben valószínűleg társuló kínai – vétó miatt az ENSZ BT nem tud végül Koszovó jövőjéről megállapodásra jutni. Egyfelől az ekkor immár saját szakállára önállósodó tartomány elismerésében – amelyben Washington szinte bizonyosan élenjár majd – pillanatok alatt széttörhet az addig egységes uniós külpolitika: a Koszovót elismerő és „kiváró” EU-országokra. Másfelől Szerbiában is kérdésessé válhat a „puha nem”-et képviselő Tadic-vonal tarthatósága. Ennek nyomán viszont az EU–szerb tárgyalások jövőjét illetően növekedhet az elbizonytalanodás uniós oldalon, tovább gyengítve az addigi egyetlen EU-kártya használhatóságát.
A holnapi tárgyalás tehát egy nagyon szűk és labilis ösvényen tesz lehetővé pillanatnyi haladást. Csak remélni lehet, hogy tartóssá válhat még.
A szerző a Bruxinfo EU-szakértője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.