Kérdések Robert Zoellickhez, a Világbank új elnökéhez

George W. Bush elnök azonban a kormányzata kezdeteitől fogva arra törekedett, hogy aláássa a multilaterális intézményeket és egyezményeket. Wolfowitz kinevezése szemlátomást ennek az erőfeszítésnek a része volt. Ebben a helyzetben adódik a kérdés, hogy az otthon csekély – külföldön még kevesebb – támogatást élvező, béna kacsának tekintett elnök kapjon-e lehetőséget a Világbank új vezetőjének kijelölésére. Ha egyszer bizonyította ítélőképességének hiányát, miért kapjon újabb lehetőséget erre?

Ha működik a hagyományos elv – amely szerint az USA jelöli a Világbank, s az EU az IMF vezetőjét –, akkor főleg élesen vetődik fel a kérdés, hogy a bank miként tudja előmozdítani a jó kormányzás és a korrupció elleni küzdelem ügyét. Mennyire lehet hiteles annak a jelöltnek a korrupció elleni üzenete, akit az USA történetében a legkorruptabbnak és leginkompetensebbnek tartott adminisztráció javasolt?

Több amerikai kongresszusi bizottság vezetője is kijelentette, hogy az USA-nak érdekében állna, ha a bank élére a leginkább kvalifikált személy kerülne, akit nyílt és átlátható eljárással jelölnének, tekintet nélkül nemre, fajra vagy nemzeti hovatartozásra. Ehhez azonban szükség lenne a kiválasztási eljárás módosítására, ezt magam is támogattam az erről szóló törvényhozási meghallgatáson.

Amerikában vezető posztokra való elnöki jelölést nyílt meghallgatás követ. Az adott esetben – főleg, ha működik a régi elv – a Világbank igazgatótanácsának is meghallgatást kellene tartania a Bush által jelölt Wolfowitz-utód kinevezése előtt. Alább összeállítottam néhány kérdést, amelyeket bármely aspiránsnak fel kellene tenni, a Bush által javasolt Robert Zoellicket beleértve.

Hiszi-e ön, hogy a Világbank elnökének első helyre kellene tennie a fejlődő országok érdekeit? Nyomást gyakorol-e majd Európára és Amerikára az agrártámogatások felszámolásáért? Fog-e szorgalmazni olyan fejlesztési fordulót, amely a munkaerő-piaci liberalizációt előbbre helyezi a tőkeforgalom liberalizálásánál? Törekszik-e majd a nem tarifális akadályok és az úgynevezett „eszkalálódó tarifák” felszámolására, amelyek akadályozzák a fejlődést? Nyitott lesz-e ön azokra a kutatásokra, amelyek szerint a fejlett államok gazdaságpolitikája – legalább néhány esetben – ellenkezik a fejlődő államok érdekeivel?

James Wolfensohn elnöksége idején elindult egy változás a Világbank filozófiájában. Támogattuk a kutatásokon alapuló gazdaságpolitika alkalmazását, akkor is, ha azok ellentétesek voltak a fejlett ipari államok törekvéseivel. Ha a kutatások során kimutatták, hogy egyes intézkedések (például az agrárszubvenciók) károsak a fejlődő államok számára, akkor ezeket a jelentéseket közzétettük.

Támogatja-e ön a fejlődő államok kezdeményezését egy fejlesztésorientált szellemi tulajdoni szabályozás bevezetésére?

A fejlődő államokat a fejlettektől jelenleg nemcsak az erőforrásokban, hanem a tudásban meglévő szakadék is elválasztja. Ezért a Világbankot részben „tudásbankként” is kellene kezelni, amely hozzásegíti a fejlődőket ismeretek szerzéséhez. Segíteni kellene a hozzáférést a generikus gyógyszerekhez.

Tervezi-e azon követelmények újradefiniálását, amelyek szerint az egyes államok hozzájuthatnak fejlesztési forrásokhoz?

Ma a pénz nagy része olyan államokhoz jut, amelyek nincsenek nagyon ráutalva, és nem is tudják igazán hatékonyan felhasználni. Ha egy kormány igazodik bizonyos ortodoxiákhoz – mint amilyen a privatizáció vagy a liberalizálás –, akkor jó pontokat és forrásokat szerezhet, akkor is, ha azokat nem tudja hatékonyan felhasználni.

Gondolja-e, hogy a korrupt államok finanszírozását meg kellene szüntetni? Ha igen, akkor ezt következetesen betartaná-e? Ha nem, miként kellene a banknak reagálnia? Támogatna-e ön egy következetes korrupcióellenes programot, beleértve a titkos bankszámlák rendszerének a felszámolását?

A Wolfowitz által követett korrupció elleni kampány egyik hibája azt volt, hogy folytatták, sőt kiterjesztették a Bush-kormányzat által favorizált országoknak – például Iraknak és Pakisztánnak – folyósított támogatást, tekintet nélkül a korrupció mértékére. Eközben más országok esetében alig tanúsítottak toleranciát. Üzbegisztánnál mindaddig eltekintettek a problémáktól, amíg az ország kegyvesztett nem lett az USA előtt. A Bush-kormányzat emellett sokáig ellenezte a banktitkok visszaszorítását, mindaddig, amíg rá nem jött, hogy ezt a terroristák is jól fel tudják használni. Utóbb bizonyította, hogy zárolni tud számlákat, de ezt csak terroristák esetében teszi meg.

Gondolja-e ön, hogy a Világbanknak jobban kellene bátorítania alapvető munkaügyi normák elfogadtatását?

A bank nemcsak hogy nem volt aktív ilyen normák globális előmozdításában, hanem a „rugalmas munkaerőpiacok” elvének hangoztatásával és a magánberuházást ösztönző feltételek sürgetésével éppen elrettent a kollektív tárgyalásoktól és a munkavállalói jogok védelmétől.

A Világbank elnökének megválasztásához használt hagyományos elvet félre kell tenni, mert már eddig is éppen elég kárt okozott. Ha pedig a fejlett ipari államok nem hajlandók igazodni az általuk hangoztatott elvekhez, akkor legalább nagyobb átláthatóságnak kellene teret engedni. A világnak tudnia kellene, hogy mit fog kapni, ehhez fontos lépés lenne a nyílt meghallgatás bevezetése.