Maszatolás

Jó helyzetleírás, kívánatos célok, rossz, zavaros megoldások – röviden így jellemezhető az MSZP elnöksége által kiadott dokumentum az egészségügyi biztosítási rendszer tervezett átalakításáról. Az írásról érződik az izzadságszag: a koalíciós béke fennmaradásáért úgy próbál meg összeeszkábálni egy kompromisszumos javaslatot, hogy az az SZDSZ számára se okozzon arcvesztést, és a szocialista szempontokat is kielégítse. A végeredmény egy olyan szükségmegoldás, amely tovább rontja a liberálisok amúgy is sok sebből vérző – de kétségtelenül kiérleltebb – koncepciójának hatásfokát, működőképességét.

Igazából az lett volna a meglepetés, ha nem valami ilyesmit rakott volna le az asztalra a szocialista párt, amely valószínűleg a háta közepére sem kívánta ezt a koalíciós vitát, különösen a kórház-átalakításoknál tapasztalt nehézségek közepette. Hiszen arra lehetett számítani, hogy a szolidaritás és a verseny közül az MSZP az előbbit erősítené. Csakhogy ezzel neki sem sikerült feloldani a köztük feszülő ellentmondást, sőt tovább növelte a kérdőjelek számát.

A regionális pénztárak ötleténél nem világos, hogy mi a cél. Egyszer arról szól a dokumentum, hogy a betegutat jobban lehet megszervezni az adott régión belül, rögtön utána azonban hozzáteszi, hogy a pénztárak egymás régióiban is versenyezhetnének. A várható hatások közül csak egy tűnik biztosnak: a bürokrácia és költsége mindenképpen nőni fog.

Talán még problematikusabb, hogy a pénztárakban csak kisebbségben jelenhetne meg a magántulajdon. A szocialisták aggódnak a profitérdek miatt, de áhítják a befektetők tőkéjét és ellenőrző szerepét. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy mivel lehetne a magánbiztosítókat ilyen társbérletre késztetni, de hogy a korrupció lehetősége kódolva van a rendszerben, az biztos.

Valóban ezt akarja az MSZP?