Nyerhetünk az adóalap-harmonizációval
Bár Kovács László hangsúlyozta, hogy a bizottságnak nem áll szándékában összekapcsolni a kérdést a társaságiadó-kulcsok harmonizációjával, a legfőbb ellenvetések – többek között Magyarországról is – ennek a félelemnek a kapcsán fogalmazódtak meg. Az alacsony adókulcsú országok ugyanis attól tartanak, hogy az egységes adóalap a kulcsok közelítését is maga után vonhatja, ami erodálhatja a jelenlegi versenyelőnyüket. Kovács terveit jelenleg csak 12 állam támogatja, öt-hét ellenzi, míg a többi még nem döntött a kérdésben. A fő ellenzők közé Nagy-Britannia és Írország, illetve néhány új tagállam tartozik. Magyarország még nem alakította ki a hivatalos álláspontját. Bár arra nem látszik esély, hogy az összes tagállam egyhangúlag támogassa a harmonizációt, az ún. megerősített együttműködés keretében legalább nyolc ország már dönthet úgy, hogy közösen bevezeti az egységes társaságiadó-alapot.
De vajon indokolt-e a harmonizációt ellenzők félelme? Egy most közzétett elemzés (http: //www.sbs.ox.ac.uk/NR/rdon
lyres/CCDF05BE-2277-4C20-8BDC-E26C21207918/0/WP 0706.pdf) szerint nem feltétlenül. Sőt épp azok lehetnek a legnagyobb nyertesei az átállásnak, akik a leginkább tiltakoznak.
Az Oxfordi Egyetem Üzleti Adózási Központjának két kutatója, Michael P. Devereux és Simon Loretz azt vizsgálta a meglévő adatbázisok segítségével, hogy mi lett volna a következő öt évben annak az eredménye, ha 2000-ben bevezetik a közös, konszolidált társaságiadó-alapot. Ehhez számos feltételezéssel éltek, így például változatlannak tekintették a vállalatok viselkedését, az egyes országok adókulcsait stb. Mivel a tervezett rendszer maga is képlékeny, különböző forgatókönyveket alkalmaztak a közös adóalap tagállamok közötti elosztásának módszerére is, például tárgyi eszközök, árbevétel, hozzáadott érték, a foglalkoztatottak száma vagy a munkaerőköltség alapján.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben választható a rendszer – márpedig a bizottság ezt javasolja –, akkor az összesített társaságiadó-bevétel mindössze egy százalékkal mérséklődne az Európai Unióban. Kimutatták, hogy az új mechanizmus újraelosztó szerepe akkor lenne a legnagyobb az egyes tagországok között, ha a közös adóalap szétosztása a tárgyi eszközök vagy a foglalkozta-totti létszám alapján történne. A számítások alapján a legnagyobb nyereséget a balti államok mellett Szlovákia és Magyarország könyvelhetné el az új rendszerben, részint a Volkswagen és az Audi üzemeinek köszönhetően. Egyes forgatókönyvek szerint ez a bevételi többlet, amely főként a német költségvetésből vándorolna át hozzánk, megközelítheti az 50 százalékot is (ld. ábránkat). Nem vesztene az átállással a reformot leginkább ellenző Írország és Nagy-Britannia sem. A legnagyobb vesztesek azok a tagállamok lennének, amelyeknek jelenleg az elosztási tényezőkhöz viszonyítva magasabb adóztatható jövedelmük van: Németország mellett ilyen Olaszország, Dánia, Finnország és Luxemburg.
A végeredményre természetesen lehetetlen pontos becslést adni, hiszen például az adóalap-megosztási mechanizmusról nyilván kemény vita várható, mint ahogy az egyes társaságiadó-kulcsok is változhatnak még, akár Magyarországon is. Egy dologra azonban mindenképp figyelmeztet az oxfordi kutatók elemzése: ha a tavaly 468 milliárd forintot kitevő társaságiadó-bevétel akár csak néhány 10 milliárddal is bővülhet, akkor arról már legalábbis érdemes tárgyalni.
