BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Szintén zenészek

Az önkormányzatokban nemcsak helyi, politikai ügyekben alakulhatnak ki komoly konfliktusok a városatyák között, hanem személyi kérdésekben is, hiszen a különböző gazdasági, alapítványi pozíciók elosztása egzisztenciális szempontból sem lényegtelen. Sőt.
2007.06.07., csütörtök 00:00

A fővárosban dúl is a háború. Már azt is nehezen viselte el az ellenzék, hogy a különböző önkormányzati – bizottsági, tanácsnoki – posztok elosztásánál a mindössze egyetlen fős többségű MSZP és SZDSZ a mandátumarányokat messze figyelmen kívül hagyva döntött. A különböző gazdasági társaságok, alapítványok esetében pedig még inkább maga felé hajlott a keze. A cégek igazgatótanácsaiba csak a koalíció jelölhetett embereket – ide csak kívülről, mert a képviselőséggel ez a tisztség öszszeférhetetlen –, mondván: ők viselik a felelősséget a város irányításáért, ezért ők dönthessenek a vállalatokban is. Ezt még úgy-ahogy megemésztették a fideszesek, demokrata fórumosok és kereszténydemokraták, az azonban már erősen megülte a gyomrukat, hogy a felügyelőbizottsági helyek esetében is háttérbe szorították őket. Ráadásul e három párt között is megy a huzakodás, miután a Fidesz és a KDNP nem is igazán tekinti ellenzéki erőnek az MDF-et, lévén, hogy számos esetben szavaznak együtt a szocialistákkal és a szabad demokratákkal. Így az ellenzéki purparlé miatt a nekik juttatandó pozíciók egy része is betöltetlen még.

A tét egyébként meglehetősen nagy: egyrészt a viselt tisztséggel járó presztízs, lobbierő, másfelől a tiszteletdíj miatt. A budapesti cégek it-elnökei például általában 200-300 ezer, it-tagjai 145–200 ezer forintot keresnek, de az fb-tisztségek is 90–150 ezer forinttal – egyes társaságoknál pedig még sokkal többel – járnak.

A fővárosi helyzet egyébként nem számít kivételesnek, de nem is tekinthető általánosnak. (Persze a kérdés igazából a nagyobb településeken vetődik fel, ott, ahol több cég működik, hiszen arra még a legmegátalkodottabb álláshalmozó képviselők sem vetemednek, hogy a pár száz fős falujukban csak azért hozzanak létre önkormányzati cégeket, hogy abból pénzt nyúlhassanak le maguknak.) Az önkormányzatok jelentős részében már közvetlenül a választásokat követően zöld ágra vergődnek egymással a felek. Ott, ahol nem gyűlölik túlzottan egymást a politikai ellenfelek, illetve a hatalmon lévők belátják: jobb, ha viszonylag tisztességes feltételek mellett mielőbb megállapodnak az ellenzékkel, mert tele hassal kisebb ingerenciát érez az ember a hőbörgésre. Másutt viszont a nyertes mindent visz alapon legfeljebb olyan tisztséget kapnak a legyőzöttek, hogy abból legfeljebb hideg vízre jut, ha egyáltalán... Ilyen esetben persze nehéz eldönteni, hogy a képviselő-testületekben valóban a szakmai viták mentén borogatják egymásra a széket, vagy azért, mert az ellenzékiek megsértődtek azon, hogy kihagyták őket a buliból.

Persze az sem mellékes kérdés, hogy a gazdasági posztokra delegált emberek értenek-e legalább kicsit ahhoz, amely feladattal megbízzák őket, vagy a pártok annak a csurkista szellemnek megfelelően töltik-e be a tisztségeket, miszerint a szakértelem régi, ócska, kommunista trükk.

A helyzet itt sem egyértelmű. Van arra példa, hogy a delegáló párt figyel arra, hogy olyan embert küldjön, aki látott már közelről üzleti tervet vagy eligazodik egy könyvvizsgálói jelentés rubrikáin. De gyakran előfordul az is, hogy az aktivisták kampányfizetségül kapják a sarzsijukat, és fogalmuk sincs arról, hogy mi a különbség a törzstőke és a törzsrészvény között. Ám gyanítom, ha valaki venné a fáradságot és elemezné az it- és fb-tagok curriculum vitae-it, azt tapasztalná: nem a gazdasági, pénzügyi, jogi végzettségűek vannak fölényben. Persze attól, hogy valaki pedagógus, kéményseprő vagy utcazenész, még menedzselhet jól egy társaságot vagy felügyelheti hatékonyan az üzleti tevékenységét. Sőt az sem kizárt, hogy ha képes volt megtanulni szórólapozni, aláírást gyűjteni vagy plakátot ragasztani, előbb-utóbb belejön a vállalatirányításba is.

Sokkal bonyolultabb ez sem lehet.


A szerző a Világgazdaság munkatársa

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.