Veszélyes dömping

Semmi sem érzékelteti jobban a termékhamisításból származó károk nagyságát, mint hogy azokat még csak megbecsülni sem igen lehet. Ezen a fronton az egyébként mindent számszerűsíteni képes nemzetközi gazdasági szervezeteknek is inukba száll a bátorságuk, és például az OECD is csak a kalóztermékek nemzetközi forgalmának nagyságára mer becsléseket tenni. Az uniós hivatalok által közölt egyetlen számadat ennél is kevesebbet mond, hiszen csak azt jelzi, hogy a lefoglalt cigaretta esetében a tagállamok mennyi adó- és vámbevételtől eshettek el (mintegy félmilliárd eurótól tavaly).

Márpedig nyilvánvaló, hogy a hamisítók által okozott károk nem egyszerűen a kieső forgalomnak a vállalatoknál, illetve a kieső adó- és vámbevételeknek a költségvetésekben megmutatkozó hiányát jelentik. Az egyre szervezettebbé és üzemszerűbbé váló hamisítás beláthatatlanul széles piaci szegmensekben tartósíthatja a tisztességtelen versenyfeltételeket, gátolva az innovációt, a termékfejlesztést. Ne csak a „nagy” márkák nevével való visszaélésre gondoljunk, hanem azokra a gyártókra is, amelyek számára – éppen viszonylagos ismeretlenségük miatt – valódi hitelrontást jelenthetnek a nevükkel megjelenő bóvlik.

Még nagyobb a baj, ha a hamis termék nemcsak piaci érdekeket sért, de a fogyasztó testi épségét is veszélyezteti. A gyógyszerhamisítás szédületes ütemű terjedése egyre növeli ennek a kockázatát. Ez az a terület, ahol a szükséges szaktudás és a kecsegtető hatalmas profit – amely egy Indiában megvásárolt hamis Viagra kilója után a 2000 százalékot is elérheti, szemben a heroin 200 százalékával – a leginkább valószínűvé teszi a szervezett bűnözői csoportok megjelenését, garantálva a tevékenység „szakszerű” felfuttatását. Európát ez a hullám még csak most kezdi elérni.