Hétpontos dilemmák

A korrupció sokarcú jelenség; mérése, okainak feltárása mélyreható elemzést igényel, amelynek eredményeire alapozva lehet stratégiát építeni a megfékezésére – ideális esetben. Magyarország korrupciós helyzete messze nem ideális, és a megoldására hozott intézkedések is vitathatók. A miniszterelnök által felvázolt hétpontos cselekvési programmal kapcsolatban több dilemma fogalmazódik meg: kérdéses az intézkedéscsomag stratégiai megalapozottsága, a két héten belüli végrehajthatósága, valamint az, hogy a politikai elit mennyire lesz képes szakmai érveken alapuló kompromisszumokra.

A „tisztasági csomag” egy politikai helyzetre adott válasz, és nem egy országos korrupció elleni koncepció jól kidolgozott része volt. Nem is lehetett az, hiszen a kormány által pár hónapja létrehozott Antikorrupciós Koordinációs Testület a korrupcióellenes stratégia készítésének helyzetelemző szakaszában van, még nem lehet tudni, melyek lesznek a legfontosabb célkitűzések. Bizonytalan tehát, hogy éppen ezen a hét területen szükséges-e azonnali beavatkozás, mint ahogy az Új rend című kormányzati program összehangolásáért felelős, a múlt héten kinevezett kormánybiztos és a fent említett testület közötti feladatmegosztás is tisztázatlan. (Kondorosi Ferenc kormánybiztos cikkét lapunk tegnapi számában közöltük – a szerk.)

A stratégiai szemlélet hiánya ellenére a hét pont tartalmaz olyan elemeket, amelyek régóta égető kérdéseket feszegetnek. Ilyenek a párt- és kampányfinanszírozással kapcsolatosak; a szakterület rendezetlensége szakértői vélemények szerint a magyarországi korrupció melegágya. A párt- és kampányfinanszírozás témakörében rengeteg egyeztetés folyt már az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet által kidolgozott, a korrupciós lehetőségek kivédését biztosító törvényjavaslatról. Az első három pontban tehát akár két héten belül is lehetne, sőt kellene szakmai egyezségre jutni. A megegyezéssel a politikai elit azt is demonstrál(hat)ná, hogy a korrupció elleni küzdelem ügye nem retorika, hanem komoly a változtatás szándéka.

Azokban a kérdésekben, amelyek megoldása messze nem ennyire egyértelmű és kidolgozott, ilyen rövid idő alatt nem lehet jól átgondolt intézkedéseket hozni, ezért érdemes időt hagyni a szakmai egyeztetésre. A második és a harmadik pontban vannak még nehezen körülhatárolható fogalmak, ilyen például a pártközeli civilszervezetek köre. A rossz szabályozás veszélyes: ésszerűtlen élethelyzeteket teremtve korrupciós megoldásokat kényszeríthet ki (pl. kampányfinanszírozás), vagy túlbonyolultsága miatt kiskapukat rejthet (ld. közbeszerzések). Az egyes célcsoportokra irányuló korrupcióellenes intézkedések más szektorokra is hatással vannak, ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni az utolsó négy pont tárgyalásakor.

Megfelelő minőségű szabályozás kidolgozására és a társadalom demokráciába vetett bizalmának a visszanyerésére csak akkor van esély, ha a korrupció ügye szakmai és nem politikai egyeztetések tárgya. Nemzetközi tapasztalat, hogy nagy politikai vihart kavaró botrányok után történnek konkrét lépések ellene, így a korrupciós ügyek átpolitizálása egy bizonyos pontig üdvözlendő. Az intézkedések megfogalmazásakor és azok végrehajtásakor azonban a politikai szempontok érvényesülése éppen a közös cél ellen hathat. Az utóbbi hetek hazai korrupciós botrányai elérték azt az ingerküszöböt, amelynek következtében a döntéshozók a közvélemény nyomására kénytelenek voltak átrendezni rövid távú érdekeiket. Továbbra is kérdés azonban, hogy a korrupció elleni küzdelmet választási kampányuk zászlajára tűző politikai pártok mennyire lesznek képesek elvonatkoztatni mindennapi politikai érdekeiktől a részletek megvitatásakor. Bár eddigi tapasztalataink nem ezt mutatják, bízunk abban, hogy a politikai elit ezúttal él a lehetőséggel.

A szerző a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója