Vizitdíjcsapda

A szocialista Tóth Károly sok-sok MSZP-s képviselő vágyát fogalmazta papírra, amikor az egészségbiztosítási törvénytervezethez benyújtotta a vizitdíj visszavonását a pénztárak megalakulásával párhuzamosan. A hivatalos nyilatkozat szerint a módosító indítvány önálló akció volt, azt nem egyeztette senkivel a képviselő. Ez persze így önmagában nem igaz. Jó páran tudtak róla, s többeket régóta foglalkoztat is a visszavonás, számos ok miatt. Az egyik: a lépéssel értelmét vesztené a Fidesz népszavazása. A másik: az MSZP valamennyit visszaszerezhetne jócskán megkopott népszerűségéből, szerintük még akkor is, ha reformellenességgel lenne vádolható a párt. Szóval Tóth Károly a szocialisták jó részénél nyitott ajtókat dönget, de a kérdést mégsem ez fogja eldönteni. Ki kell ugyanis még derülnie annak, hogy az MSZP végül meddig feszítette a húrt a pénztártörvény ügyében, a vizitdíjból az SZDSZ ugyanis nem engedhet. Az szimbolikus eleme az egészségügyi reformnak – bár az idő múlásával egyre halványabban emlékeznek mindkét pártban, hogy kinek az ötlete is volt e sarc bevezetése. S van még egy fontos eleme az MSZP döntésének: stratégiai lépésnek kell lennie a visszavonásnak, annak időzítésének, s többek szerint egy határozott választóvonalhoz kellene csatlakoznia. A történet ott tart most, hogy minden szereplő saját csapdájában vergődik. Az SZDSZ-t a kőkemény reformerszerep tartja fogva, az MSZP-t a saját képviselői, a miniszterelnököt pedig küldetéstudata. TE