A magyar liberális

Miközben az egészségügyi biztosítók ügyében a már szinte szokásosnak mondható húzd meg, ereszd meg, s kilépek a koalícióból, ha rosszak lesztek játékok mentén zajlottak az események, a belpolitikai kedélyeket a női kvóta bukása igyekezett felborzolni. De nem tudni, hogy miért. Jobb híján? A keményebb koalíciós viták csendesebben folydogáltak, a miniszterelnök közjogi, a közélet tisztaságát célzó csomagja darabjaira hullott, a közvélemény-kutatások jelezték, amit kellett, a jövő évi költségvetés fő számai szinte teljes érdektelenség mellett, de megszülettek.

Így hát maradhatott a női kvóta. Az SZDSZ-es szerzőpáros, Sándor– Magyar sem gondolhatta komolyan, hogy ha papíron szabályozzák a nők arányát a parlamentben, akkor majd jobb lesz a magyar politika: kevésbé korrupt, megértőbb, kompromisszumkészebb, ezen a területen megszületik a jogegyenlőség, érett is erre a lépésre az ország, s felülírják a tehetség szükségességét. De lehet várni az újabb liberális témákat, amelyekkel a kisebbik koalíciós partner „megmutatja az arcát”. Kóka János ugyanis mától csak a pártjával foglalkozik. Valóban nagy kérdés, hogy a miniszterelnök szimpátiáját elvesztett, teljesen új arcként a magyar belpolitikába belecsöppent „vállalkozó”, aki sokak által vitatott hagyatékot hagy maga után a gazdasági tárcánál, tudja-e ténylegesen következetes liberális pártként működtetni az SZDSZ-t, meddig szólhat mandátuma. TE