Kórházi titkok
A lanyha igénylés igazi oka rejtve maradt, csak találgatni lehet. A hirtelen meggazdagodás ugyanis kizárt. Nem lett kevesebb beteg sem, s az egészségpénztár sem növelte a finanszírozható teljesítmények mértékét. Így aztán – főleg a nagyobb kórházakban és klinikákon – ahonnan már nem küldhetik sehová a betegeket, továbbra is „veszteséggel” tudják csak gyógyítani őket. A biztosító ugyanis az engedélyezett teljesítményen túli kezelésért egy fityinget sem fizet.
Amúgy az illetékes szaktárca korábbi felmérése azt mutatta: a fekvőbeteg-intézmények adóssága csaknem megközelíti az összes kórház másfél havi tb-apanázsának az összegét. A 62 milliárdos beszállítói tartozást így csupán enyhíthette a közelmúltban a kórházaknak juttatott 25 milliárd forint kiegészítő díjazás.
Mi lehet hát az előleg negligálása mögött? Talán a bizonytalanság: vajon a jövő évi tb-bevételekből vissza tudják-e fizetni az előleget? Talán zsonglőrködés: a piacon maradás érdekében a beszállítók hajlandók átütemezni az adósságok kiegyenlítését? Talán a menedzsment félelme: megmaradhatnak-e posztjukon az átalakuló finanszírozási rendszerben a veszteségesen gazdálkodók?
Válasz egyelőre nincs. Tény azonban, hogy az állami kézben lévő OEP-et 2009-től felváltó, a magántőkének is szerepet szánó többpénztáras rendszer – ha a bevezetését megalapozó törvény hatályba lép – kemény piaci gazdálkodást követel majd a kórházaktól is. Így aztán lehetséges, nem is annyira meglepő, hogy az idén a kórházak közel harmada kért csak gazdálkodási előleget a biztosítótól.
