A lengyel szociális állam alkonya
Donald Tusk tavaly novemberben hivatalba lépett kormányának a csődbe jutott kommunista vezetésű Lengyel Népköztársaság és az igazából soha fel nem épült lengyel jóléti állam mai napig ható gondjait is meg kellene oldani. Szerencséjére a gazdaság jól teljesít, a mintegy kétmillió, unióban dolgozó lengyel hazautalt pénze segíti a helyzet stabilizálását, de az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformja megkerülhetetlen.
Ami az egészségügyet illeti, Varsóban rendőröket vetettek be a tüntető ápolónők ellen, a tiltakozás azonban tart. Hat nap múlva általános sztrájkot akarnak tartani a szülésznőkkel együtt, a harc tehát folytatódik. A tiltakozók a korábbi megállapodásoknak megfelelően komoly béremelést követelnek, akárcsak az orvosok: ők azt szeretnék, ha az átlagbérük 10 ezer zloty, vagyis mintegy 670 ezer forint lenne. A fizetések a kormány adatai szerint már most is havi 4 és 25 ezer zloty között vannak, a kabinet 11 ezret ígér, de csak három év múlva.
„Több éve tartó patthelyzetnek vetünk véget” – jelentette ki Tusk kormányfő, amikor kormánya előterjesztette a javaslatait. A szejmnek a négy törvényből álló csomagot nyárig kellene elfogadnia. A reformokat képviselői indítvány formájában terjesztik be, hogy rövidítsék a folyamatot, ez azt is jelenti, megszabadulnak a szakmai és a szakszervezeti egyeztetésektől. Borítékolható, hogy az utóbbi miatt ismét tiltakozások várhatók. Az új szabályok lehetővé tennék, hogy a kórházak olyan gazdasági társaságokká alakuljanak, amelyekben az önkormányzatok a fő tulajdonosok, és az intézményeket menedzserek irányítanák. A kormány két éven belül hat önálló egészségügyi alappá – pénztárrá – alakítaná az egységes Nemzeti Egészségbiztosítási Alapot. A tervek szerint egészségbiztosítási felügyeletet is alapítanak. Lengyelországban komoly gond az egészségügyi pénztár deficites gazdálkodása, a 38 milliós országban 25 millió ember után fizetnek járulékot, de egyelőre nem emelnék az egészségügyi hozzájárulást, és vizitdíjat sem vezetnének be.
Az új jogszabályok: a betegjogi és a betegjogi biztos hivatalának létrehozásáról, a kiegészítő egészségügyi magánbiztosításokról és az egészségügyi intézményekről szóló, továbbá a garantált egészségügyi szolgáltatásokat felsoroló törvény. A kormány javasolja az általános egészségbiztosítás mellett kiegészítő biztosítások bevezetését, amelyekkel pluszszolgáltatásokat lehet igénybe venni – többletpénzért. A betegeknek jelenleg túl sokat kell várniuk bizonyos egészségügyi szolgáltatásokra, a kórházak eladósodtak, a rossz munkakörülmények miatt a mintegy százezer lengyel gyakorló orvosból már több mint hatezren távoztak az ország európai uniós csatlakozása után.
Ami a nyugdíjreformot illeti, Lengyelországban jelenleg két nyugdíjasra három munkában lévő személy jut, ugyanakkor Európában ott a legalacsonyabbak a foglalkoztatási mutatók: a munkaképes korúak 54,5 százaléka dolgozik, szemben például a britek 71,5 százalékával. (Ez az arány Magyarországon 57 százalék, az unió pedig 70-re emelné a foglalkoztatási rátát.) Lengyelországban még a magyarországinál is több a fiatal nyugdíjas. A korai nyugdíjazások körülbelül évi 20 milliárd zlotyba kerülnek (csaknem 1400 milliárd forint) – véli Robert Gwiazdowski, az Adam Smith Intézet kutatója, aki szerint minden lengyel adózó évi 1300 zlotyval támogatja a korai nyugdíjasokat.
Ha semmi nem változik, a nyugdíjkasszából öt év múlva több mint 158 milliárd zloty (10 ezer milliárd forint) hiányzik majd évente. A Tusk-kormánynak ezért választási lehetősége nincs, radikálisan változtatnia kell a nyugdíjrendszeren. Ráadásul a lengyel alkotmánybíróság döntése értelmében, amely a nemek szerinti megkülönböztetést akarta megszüntetni, a férfiak is elmehetnek 60 éves korukban nyugdíjba, ha 1949 előtt születtek és van 35 évnyi munkaviszonyuk. Ez további kétmilliárdnyi kiadást jelenthet éves szinten a lengyel nyugdíjkasszának. A Szolidaritás egykori jelmondata tehát, a „Mindenkinek egyforma gyomra van”, immár feledésbe merült, a piacgazdaság kezd működni Lengyelországban. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Walesa, az egykori munkásvezér, majd köztársasági elnök a közelmúltban az egyik nagy áruházlánc jubileumi ünnepségének fizetett szónoka volt…
