A magyar Svájc
Indulhat a tavaszi népszavazás kampánya, a parlamenti pártok – az MDF kivételével – begyújtották rakétáikat. Az MSZP felvilágosításba kezd, az SZDSZ nemre buzdít, az ötletgazda Fidesz meg még rá is tett egy lapáttal: Navracsics Tibor frakcióvezető bejelentette, hogy pártja megerősítő referendumot kezdeményez az egészségbiztosítás átalakításáról szóló törvényről. Parlamenti többség híján persze nincs esélye a sikerre, de nem is ez volt az értelme. Hanem a szereplés, a mozgósítás.
A népszavazási kezdeményezést az őszödi beszéd miatt érzett jogos felháborodás indította útjára, de valódi hozadéka legfeljebb annyi lehet – az indulatok alkotmányos keretek között történő levezetésén túl –, hogy a koalíció legalább utólag megpróbálja értelmesen elmagyarázni lépéseinek indokait. Még akkor is, ha várhatóan kevés értő fülre fog találni ilyen hiszterizált közegben. Esélye inkább csak arra lehet, hogy a másfél éves huzavonát megunva kevesen mennek el majd leadni voksukat. Hiszen az ember néha már azt hitte, Svájcban van, legalábbis ami a referendumra szánt kérdések számát illeti.
A baj az, hogy továbbra is csak erről és csak ilyen szinten folyik a hazai közbeszéd. Hallottak önök például egy értelmes, előremutató, egymás érveire odafigyelő politikai diskurzust a szintén napirenden lévő és egyre sürgetőbb adóreformról? Pedig jó lenne egyszer a vitakultúrában is utolérni Svájcot. GCs
