Civilek a pályán

Úgy tűnik, terméketlen talajra hullottak azok a gondolatok, amelyeket a köztársasági elnök fogalmazott meg újévi beszédében. Sólyom László szerint „sok kárt okoz a mindent a mi-ők sémára leegyszerűsítő fekete-fehér gondolkodás”, de ahogy várható volt, utólag ezt mindkét politikai oldal csupán önigazolásként, ellenfelének kritikájaként volt képes értelmezni.

Az államfő másik üzenete a civilszervezetek szerepének fontosságát hangsúlyozta, ám – tőle eltérően – én ezen a területen sem látok okot az optimizmusra. Az egészségbiztosítási reform kapcsán egymást érik a tiltakozó akciók – László atyától a Szociális Kerekasztalig –, amelyek a törvény visszavonását követelik. Elvileg örülni kellene annak, hogy a társadalom politikán kívüli szereplői hallatják hangjukat ebben a kérdésben, hiszen a törvény számos részletét lehet kifogásolni. Az azonban elszomorító, milyen alacsony színvonalú kritikát fogalmaznak meg a civilek.

Az eltúlzott, indulatos frázisokból arra lehet következtetni, hogy sokan anélkül vetették bele magukat a rendszerváltáskori hangulatot idéző akciókba, hogy valójában ismernék, mi ellen tiltakoznak. Nincs garancia arra, hogy az elfogadott modell megoldja az egészségügy problémáit, de akik nem a tényekből kiindulva, hanem érzelmi alapon bírálják azt, a jelenlegi, rossz rendszert konzerválnák. Persze jobb lett volna a törvényről egy alaposabb társadalmi párbeszéd. De kivel? GCs