Időzített bomba

A jó hír az, hogy az egy évvel korábbi várakozásokkal ellentétben a visszaeső gazdasági növekedéssel nem emelkedett a hazai munkanélküliség. A rossz hír az, hogy a foglalkoztatottság összességében mégis csökken, pedig így is alaposan elmaradunk ebben a mutatóban a fejlett nyugati országok átlagától. Továbbra sem javul tehát az összkép, a dolgozókra túl sok eltartott jut.

A fő gond még mindig a munkapiacról idő előtt kilépők nagy számában keresendő, a korai nyugdíjazások, a megfelelő ösztönzők hiányában a csökkent munkaképességűek szinte teljes távolmaradása komoly terheket ró a társadalomra. A demográfiai folyamatok sem ígérnek javulást, évről évre fogy a munkaképes korba lépők száma, és egyidejűleg az 0úgynevezett Ratkó-gyerekek kezdik elérni a nyugdíjaskort.

A munkanélküliségi ráta már majdnem három éve 7 és 8 százalék között ingadozik, azonban míg ez korábban a régióban és uniós összehasonlításban is kedvező adatnak számított, mostanra a középmezőnybe sorolódott. Ráadásul a legtöbb országban, ahol kiugró munkanélküliség volt a jellemző – mint Németországban –, átfogó programokkal sikerült azt a gazdasági növekedés szolgálatába állítani. A kedvezőnek tűnő hazai számok elaltatták a gazdaságpolitikát, el vagyunk maradva a foglalkoztatásösztönzés terén, és az adórendszer sem éppen munkaerőbarát. A fent említett demográfiai fejlemények miatt pedig a következő években még nehezebb lesz ezen a területen eredményeket elérni.

Már számos szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a mostaninál sokkal hatékonyabb foglalkoztatáspolitikára lenne szükség, de a kormányzat figyelmét szinte teljes egészében a fiskális konszolidáció köti le. Az inaktívak viszszacsábítása a munkapiacra amúgy sem egyszerű feladat, a részidős foglalkoztatás ösztönzése rendre az adóelkerülőket hozza helyzetbe.