Kisvállalati szorongás
A 2007-es magyar gazdasági folyamatokat egyértelműen a fiskális kiigazítás határozta meg. A stabilizáció makroegyensúlyi hatásait tekintve sikeres volt: a GDP arányában 5,7 százalékra csökkent az államháztartás hiánya. Sőt, amennyiben a kiadásoknál a kormányzat hasonlóan fegyelmezett lesz, mint tavaly, úgy az idei deficit a GDP 4 százaléka alatti szintre csökkenhet. Ezzel Magyarország persze még mindig az Európai Unió legrosszabb fiskális helyzetű államai között lesz, mégis, a költségvetési mutatókat tekintve közel kerül a racionális gazdaságpolitikát folytató, „normális” országokra jellemző tartományhoz.
Sokkal jobban aggódhatunk 2008 növekedési kilátásai miatt. Igaz, a múlt évi 1,5 százalék körüli GDP-bővülés nyilvánvalóan magán viseli a keresletkorlátozó kiigazítás következményeit: közvetlenül az állam beruházásainak és fogyasztási kiadásainak csökkenésével, közvetve pedig az adó- és a hatóságiár-emelések, illetve a reálbércsökkenés révén visszaeső lakossági fogyasztással. Éppen ezért a kutatók egy része úgy véli, hogy mivel a tavalyi erős megszorítást az idén egy lényegesen kevésbé restriktív, közel semleges fiskális politika váltja fel, a növekedés üteme automatikusan visszaugorhat a 2007 előtti időszakra jellemző, jóval 3 százalék feletti tartományba. Ennek igazolására a tavalyi csökkenés után – nem kis részben az EU-források beáramlásával összefüggésben – megugró állami beruházásokat, a reálbérek szerény növekedésével párhuzamosan ugyancsak fellendülő lakossági fogyasztást szokás emlegetni. Emellett sokan felhívják a figyelmet arra is, hogy 2008-ban a tavaly súlyos aszálykárokat elszenvedő mezőgazdaság is gyorsíthatja a növekedés ütemét, amennyiben legalább átlagos időjárási viszonyok lesznek.
A kutatók másik részével együtt ugyanakkor magam is úgy látom, hogy a 2008-as növekedés lényegesen alacsonyabb lesz, jó, ha 2,5 százalék körül alakul. Nem vitatva a mérleg pozitív serpenyőjében levő, imént felsorolt érvek jogosságát, látni kell ugyanis a negatív irányú elmozdulásokat is. Egyfelől úgy tűnik, hogy a nemzetközi gazdaság kockázatai 2008-ban már nem jövőbeli lehetőségként, hanem a jelent meghatározó adottságként merülnek fel. Már nemcsak a világpiaci energia- és élelmiszerárak emelkednek, és nem is csupán a távoli amerikai gazdaság recessziós fenyegetettsége része a gazdasági mindennapoknak, de az európai gazdaság zászlóshajóját adó német ipar perspektívái is érzékelhetően romlanak. Ezzel az exportáló feldolgozóipari nagyvállalatok, a magyar gazdaságnak éppen egyetlen, 2007-ben nyertes szegmense kerül a tavalyinál rosszabb pozícióba. A külső dekonjunktúra időszaka felértékeli a zömmel a belső piactól függő vállalkozások szerepét, a kisvállalati szektor innovációs és relatív piacszerzési képességét, akár az államhatárokon túlnyúlóan is.
Márpedig a magyar kisvállalkozások kilátásai 2008-ban sem jók. A lakossági fogyasztás oldaláról aligha számíthatnak komoly segítségre. A tavalyi fogyasztáscsökkenést új hitelfelvételi rekorddal mérsékelni próbáló háztartások viselkedése éppen 2007 utolsó hónapjaiban látszik megváltozni, hiszen novemberben jelentősen csökkent a hitelfelvételi kedv. Ilyenkor a vállalkozói aktivitást a kedvezőbb üzleti környezet fokozhatná: kis, nyitott gazdaságok esetében a jobb minőségű közszolgáltatások és/vagy az alacsonyabb munkaköltségek akár a határon túlról is mobilizálni képesek a munkaerőt. A különböző felmérések azonban zömmel arra utalnak, hogy a vállalkozások helyzetértékelése inkább negatív, és inkább kiváró magatartás jellemzi majd a magyar cégeket, amelyek beruházási döntéseiket tipikusan tovább halasztják. Mindez az alacsonyabb gazdasági növekedési prognózisok mellett szolgáltat komoly érveket.
A szerző Kopint-Tárki kutatási igazgatója
