Mindig van mitől félni

A befektetők nagyobb bizonytalansággal tekintenek az új év elébe, mint bármikor az elmúlt fél évtizedben – ezzel a riasztó mondattal összegzi a 2008-as világgazdasági kilátásokat a Reuters. Mások is a bizonytalanság évéről, az Egyesült Államokból indult hitelpiaci válság kiszámíthatatlan következményeiről írnak, és a recesszió árnyékát vetítik elénk.

Nyilvánvalóan megalapozottak ezek az aggodalmak, hiszen jó néhány csontváz kieshet a nyugati jegybankok, hitelintézetek és pénzügyminisztériumok szekrényeiből. Kérdés azonban, mennyire szabad rendkívülinek tekinteni ezt a helyzetet, mennyiben különlegesek a most induló évet beárnyékoló kockázatok.

Nem csak azért bizonyulhatnak túlzottnak egyes elemzők félelmei, mert a világgazdaságban egyre komolyabb stabilizációs tényezővé válnak az ázsiai feltörekvő óriások. Azért is érdemes csínján bánni az apokaliptikus jelzőkkel, mert ha felidézzük az elmúlt évek (évtizedek) makrogazdasági prognózisait, azok mindig tele voltak komoly bizonytalansági tényezőkkel, amelyeket a jelentések készítői ritkán számszerűsítettek, és még ritkábban vizsgálták meg, végül mennyi valósult meg belőlük. A teljesség igénye nélkül elég, ha az afganisztáni és az iraki háborút, az orosz olajszállítások megbízhatóságát és általában a „fekete arany” árának alakulását, a madárinfluenza- és a kergemarha-pánikot, a dél-ázsiai cunamit, az észak-amerikai hurrikánokat és az időről időre kirobbanó regionális pénzügyi válságok (Argentína stb.) esetleges továbbgyűrűző hatásait említjük.

Biztos, hogy a 2008-as év sok új veszélyt és kihívást rejt, de az is biztos, hogy sok új üzleti lehetőséget is hoz. Alighanem ennek tudható be, hogy a nyugat-európai vállalatvezetők zöme a romló konjunktúra mellett is eredményes új esztendőt vár. Jobb, mint ha fordítva lenne.