BUX 39,691.46
-1.42%
BUMIX 3,756.39
-0.24%
CETOP20 1,681.37
-1.54%
OTP 8,500
-3.41%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
ENEFI 191.5
-8.37%
0.00%
-0.47%
ZWACK 16,850
-0.30%
0.00%
ANY 1,460
+2.10%
RABA 1,125
-0.88%
0.00%
+0.99%
0.00%
-1.08%
+1.67%
0.00%
-3.34%
0.00%
-0.13%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,500
-0.64%
+0.92%
ALTEO 2,890
-2.69%
0.00%
+0.56%
0.00%
0.00%
-0.68%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+1.25%
0.00%
0.00%
SunDell 45,800
0.00%
+3.90%
0.00%
+2.27%
+2.00%
-1.96%
GOPD 12,300
+36.67%
OXOTH 3,520
-0.56%
-5.66%
NAP 1,296
-0.31%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Vélemény

Akadályok a turizmus előtt

A turizmust sokan tekintik a magyar gazdaság kitörési pontjának, lehetséges húzóágazatának. Ehhez azonban alapvető változtatásra lenne szükség a működési feltételekben.

Immár harmincnégy éve, hogy ismét fogadhatnak látogatót Magyarországon a szállodai szobákban a vendégek. E vívmány után egy évvel, 1975-ben azt is elérte a szakma, hogy nem házaspár különneműek is kivehettek közösen szobát a hazai hotelekben. A budapesti kongresszusi központ építéséről szóló döntést azonban már akkor is hiába várták a piaci szereplők. A 70-es évek közepének tényeivel a Magyar Szállodaszövetség 40. évfordulója alkalmával tartott megemlékezésen találkoztam. Nem néztem, nem írtam végig azokat az éveket, mégsem csak a konferencialétesítmény körüli vita volt ismerős történet.

Adott egy szakma, a turizmus, amely olyan időkben is talpon maradt, amikor még az is kérdéses volt: kell-e egyáltalán a szocialista társadalomban hotelszolgáltatás. A Gellért Szálló – ahol most a megemlékezést tartották – akkor is olyan szakembereket képzett, akik azután a világot bejárva mindenütt megmutatták, mire is képes a magyar vendéglátás. Az itthoni környezet formálódásában azonban nem mindig értek el érdemi sikereket, bár voltak azért kedvező jelek is.

Felmérték a turizmus erősségeit, lehetőségeit, és hosszú távú, 2013-ig szóló stratégia készült a szükséges fejlesztések megvalósításáról. Háromszázmilliárd forintos pályázati forrást is rendeltek az elképzelések megvalósításához, amelynek eredményeként 1100-1200 milliárd forintnyi beruházás megvalósulására lehet remény az időszak végéig. Lassan, de következetesen folyik a jogi környezet átalakítása. Fejlődik az intézményrendszer, kialakítják a szolgáltatások minősítésének módszertanát, szélesedik a kínálati paletta. Egyre hatékonyabban mutatjuk meg magunkat a nemzetközi piacokon a marketingkampányokkal, és megtanuljuk megszólítani a hazai közönséget is.

Vannak azonban ledönthetetlen falak. Egyéb ágazatokkal és más régiókkal öszszevetve is magasak voltak, s ma is azok a terhek: az árbevétel több mint felét elviszik a különféle adó- és járulékköltségek. Az áfa például csak Dániában magasabb, mint nálunk, ami óriási versenyhátrányt jelent. A vendéget ugyanis nem az ár tartalma érdekli, hanem a végöszszeg.

Mára Európa mind több államában felismerik, hogy az idegenforgalom kivételes lehetőséget teremt a foglalkoztatás problémáinak tartós megoldására. Ehhez azonban meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek ösztönzik a vállalkozásokat. Svédországban egyes munkaigényes szolgáltatásoknál csak nyugdíjjárulékot kell fizetni az adott létszám alatt működő egységekben, s a bérközteher e területeken harmada az általában alkalmazott szintnek. Magyarországon nincs különbség, és szinte beszélni sem lehet arról, hogy legyen. Pedig az ilyen változások nélkül hiába minden terv és szándék, nem lesz befektető, aki itt épít szállodát, s az is becsukja majd a házat, aki fejlesztési pénz segítségével lépett be a piacra.

Nem lehet megspórolni bizonyos beruházási döntéseket sem. Nagy befogadóképességű kongresszusi központ nélkül a világ elszalad mellettünk, bármennyire kedvelt helyszín is Budapest. Egy megfelelő szintű létesítmény költségei több tízmilliárdra rúgnak, minimális állami, helyi támogatás nélkül kicsi az esély arra, hogy a kockázatot egy befektető vagy befektetőcsoport magára vállalja. Igaz ez még akkor is, ha jelenleg több ilyen beruházási tervről is lehet hallani.

Ezekben a minden elvnél, szándéknál fontosabb kérdésekben eddig sem sikerült érdemben előrelépni. Pedig meg kellene végre érteni, hogy nem csak az elvek, ígéretek szintjén kell egy szakmát elismerni. Ha valamiből hasznot szeretnénk, oda be is kell fektetni. Pénzt – ami az uniós forrásokon keresztül egy kis szeletben adott. És bizalmat – azzal, hogy biztosítjuk azokat a feltételeket, amelyek között már lehet eredményesen gazdálkodni. És elhisszük, amit számos nemzetközi példa igazol: egy ilyen környezetben több vendég, több bevétel, több munkahely lesz, s mindezek révén a költségvetés is gazdagabbá válik.


A szerző a Világgazdaság munkatársa

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek