Jégre tett reformok
Nem értek egyet azokkal, akik szerint az elmúlt másfél évben sem kezdődtek el fontos reformok. Pedig ezt a leegyszerűsítő véleményt még gyakran azok a tekintélyes közgazdászok, politológusok is evidenciaként hangoztatják, akik korábban imamalom-szerűen sürgették a nagy ellátórendszerek átalakítását. Úgy vélem, igenis történtek lépések a hatékonyabb működés felé a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben. A részsikereket azonban óhatatlanul beárnyékolta a kormányfő hitelességi problémája, a különböző korrupciós ügyek, a társadalmi párbeszéd elégtelensége és a reformellenes néphangulat.
Most kifulladni látszanak még az eddigi kezdeményezések is. A népszavazás meghökkentő gyorsasággal állította át a szocialista párt prominens képviselőit a reformellenesek táborába. Most úgy tűnik, az egészségbiztosítás tervezett átalakításából kimaradnak a hatékonyságot javítani hivatott magánbefektetők, akiket egyébként is elbizonytalanított a politikai helyzet. Az adórendszer területén sem lehet érdemi változásra számítani immár, sőt, a kormánypárti képviselők még a korábban elfogadott, értékalapú ingatlanadót is „sikerrel” megfúrták.
Mi lesz most? Két évvel a következő választások előtt luxus lenne karba tett kézzel ülni, miközben a világ egyre nyilvánvalóbban elhúz mellettünk. A kormány reformpolitikájának kifulladását súlyosbítja, hogy az ellenzék vezető pártját ugyancsak rövid távú megfontolások vezérlik, differenciálatlan bírálataival és megalapozatlan illúziókeltésével szűkíti majdani, lehetséges kormányzásának mozgásterét.
Olaszországban a munkaadók a napokban a tehetetlen politikai elit távozását követelték a gazdaság leszakadásának megállítására. A felhívás nálunk is időszerű lenne. Mert el lehet ugyan utasítani csípőből minden változást, de akkor nem érdemes mást okolni azért, hogy még tíz-húsz év múlva is ugyanitt tartunk.
